Témaindító hozzászólás
|
2011.06.17. 21:02 - |
Dél-Ithilien ligetes mezőkből áll, cserjékkel és fákkal ötvözve. Délebbre egyre inkább kopár lesz a terep. Azt a feladatot kaptuk, hogy itt üssünk rajta egy délről jött Haradi csapatnak. |
[56-37] [36-17] [16-1]
Hát, vége a csatának, voltak hullámvölgyek, és gyors időszakok is :)
Mindenki aki részt vett +100 aranyat kap, és annyiszor 10 pontot, ahányszor írt :)
Faramir 14x10=140
Boromir 12x10=120
Imrahil 6x10=60
Nebelond 8x10=80
Drundra 1x10=10 (Mivel te nem írtál min. 3x nem kapsz aranyat.)
Theoras 4x10=40
Beregond -
Staris 4x10=40
Aki megsérült, menjen az ispotályba! |
(Amint a mumakoknak végük, Nebelondék kitörnek a fák közül, majd tíz perc múlva meg is tisztítjuk a csatateret. Felmegyünk a párkányra, de a másik sereg elmenekül. Érdekes módon nem mordor felé, hanem vissza, Délfölde irányába.)
Boromir! (lépek oda bátyámhoz.) Húsz lovassal kövesd a sereget, és győződj meg róla, hogy tényleg haza menekültek-e és nem kerülőúton mennek Mordorba. Futárral adj hírt! És... jobb is hogy apánk nem látja, hogy együtt jövünk be, mert egyedül rámbízta a feladatot.
(Lemászunk a párkányról Boromir nélkül, és a napnyugtában indulunk haza.) |
(Legyőzzük a sereg nagyrészét, a maradék pedig elmenekül.)
Végre. (rakom a hüvelyébe a kardomat.) Győztünk, testvérem. (mondom Faramirnak. Büszke vagyok rá, jó hadvezér vált belőle. Felpattanok a lovamra, majd intek a többieknek. Indulunk vissza, Minas Tirithbe. Apánk örülni fog a győzelemnek.) |
(Futok a Mamuk után Ő megfordul. A szemébe dobom a kardot alulról, ami miatt félig megvakul, és átszúrja az agyát. Leáll, maj hirtelen összedől. Kihúzom a karom. Harcolok tovább. Hamarosan mindenkit legyőzünk. Csomó hardi és mamuk fekszik a földön.) Épp ideje volt befejezn! Sok sebesült van! Le kell ápolni őket! Uram! (Szólok Faramirnak) Engedéjével kiadnám a parancsot, hogy induljunk vissza Minas Tirihbe!
Nem baj, hogy lezártam? :D |
(Észreveszem, hogy egy sziklaperemről íjászok becélozzák Faramiréket.)
Faramir! (kiabálok neki, majd felkapok a földről egy lándzsát, amit a mumak feje felé dobok. A fülét átszúrja a lándzsa, az állat megvadul, és nekimegy a sziklaperemnek, elcsapva a haradi íjászokat.) |
(A mumak hátraesik. Nem bír felállni, de még él. Hogy kioltsuk az életét, odakiáltok Imrahilnak.)
Imrahil! Szúrd le a fejét!
(Annak tudatában, hogy hamarosan még egy mumak el lesz intézve, tovább lövöm a haradiakat. Már csak egy mumak van ezen az oldalon. De ekkor nyugtalan leszek mert eszembe jut, hogy még 3 mumak és 300 haradi várja maroknyi seregünket a párkány másik oldalán.) |
(Ébredezem. Ott ápol egy orvos. Én elfutok a csatatérre, és levágok pár hardit, és harcolok tovább) |
Előre! (ordítom, majd megfújom a kürtömet, és vágtatni kezdek a sereg élén, miközben sorra vágjuk le a haradiakat, majd nekimegyünk a mumakoknak is. Felkapok a földről még egy kardot, majd megvágom az egyik állat két első lábát, mély sebet ejtve rajta. Az felágaskodik, majd hátraesik.) Gyerünk emberek, csak így tovább! (kiáltom.) |
Nebelond, várjanak a fák között, amíg Boromir és a többi lovas lerohanja a mumakokat. Ha a bestiáknak végük, törjenek rá a gyalogosokra. Én és az íjászok közben vadul nyilazzuk a sereget. Mehetsz Boromir!
(Amint Boromir vezetésével a lovasok elindulnak. Felajazzuk az íjakat, és lőni kezdük a haradiakat.) |
(Bemegyek a fák közé és várom a parancsot)
Mi a parancs uram? (kérdem Faramirtól) |
(Szaladok már épp odaérnék mikormég egy élő Haradi a földről megragadja a lábam. Nem engedel de a lándzsát beledöföm és atöbbiek után szaladok.) Mi a parancs uram? |
(Egy nagy lélegzetet veszek és megforgatom a kardot a kezemben. Jön egy haradi. Egy vágás. Már nem él. Hátulról támadnak. Viszont, valaki még előttem leszúrta. Hallom a parancsot.)
A fák közé!! (ordítom) |
(Miközben Boromir a felcser ápolja, az íjászok kilövik a megvadult mumakot. Közben Boromir magához tér. Körülnézek, és látom, hogy a haradiak szétszóródtak és megzavarodtak. Az eredeti tervünk az volt, hogy amikor megzavarondak, a lovascsapattal lerohanjuk a mumakokat, közben az íjászok is nyílzáport zúdítanak rájuk. Most eléggé megzavarodtak, tehát most kéne ezt csinálni.)
Ide hozzám! A gyalogosok bújjanak el a fák közé! A lovasokkal lerohanjuk a mumakokat! Az íjászok közben tüzeljenek a fejükre. Ha elpusztítottuk őket a gyalogosok rohanják le a a megmaradt gyalogosokat! (Mikor látom, hogy néhányan már elindulnak felém ugyanezt odakiáltom a párkányon lévő embereknek.) |
(A Mumak elmenekült, de megtámadott engem három haradi. Mindhárman egyszerre sújtanak le rám a akrdal, de én kereszbetartom a dárdát és kivédem. Hasbarúgom az egyiket, amásikat pedig fejbeverem a dárda végével. Az egyiket ledöföm addig a másiknek a torkára taposok ami eltörik. Az utolsónak a kardot kilököm a kezéből és átdöföm. Miután mindel végeztem a többiek után szaladok.) |
(Arra ébredek, hogy egy felcser ápolgat, Faramir pedig mellette áll.)
Hagyjon, jól vagyok! (mondom, majd felülök. Visszaveszem a páncélomat, majd a kardommal nekirontok a haradiaknak. Az oldalam borzalmasan sajog, de nem érdekel. Átrohanok az egyik MUMAK lábai alatt, megvágva azt. Nem sokat árt neki, ekkor viszont egy nyíl lövi át a bokámat. lehajolok, majd kihúzom. Tovább megyek sántikálva, majd levágok egy haradit.) |
(Kilövök három kődobálót. Ekkor egy nyíl suhan el néhány centire a lábamtól. A lövés irányába nézek: egy mumak hátán lévő őrtoronyról jön. Innen nem tudok odalőni, de kilépek a fák közül, levágok három haradit, majd jó pozycióba kerülök, és lövök. A nyíl egyenesen egy tornyon lévő haradi szívébe fúródik. Újraaljzok, ismét lövök. A lövés a mumak két szeme közé megy. Ő hatalmasat ordít, és elkezdi rázni a fejét, majd fejvesztve felém rohan. Én félreugrok, és elesek. Az állat továbbfut a fák közé.)
Vigyázat! Megvaldult! (kiáltok oda az íjászoknak. Oldalra nézek mellettem Boromir fekszik mozdulatlanul. Kitapintom a pulzusát: él, csak elájult. Bevonszolom a fák közé, és felcserért kiáltok.)
(Közérdekű info: most tegnap a GyU-t nézve, rájöttem, hogy az olifánt szót csak a hobbitok használják, a gondoriak MUMAK-nak nevezik. Tehát ezentúl légyszi mumakot írjatok :) |
Igen hadnagy! (Kiáltom, majd felemelem a dárdámat, és az olifánt lábába döföm. Felordít, majd mégegyszer beledöföm. Közben hátulról meg akar támadni egy katona, de a dárdám végével állonvágom, a földre küldöm és ledöföm. Tovább folytatom a harcot az olifánttal.) |
(Én is harcolok az olifántokkal. Nincs íjam, csak kardom. Egy alá odalfutok, és a lábába döföm a kardom. Az felordít, de utána már harcol tovább. Mivel akatta vagyok, nem tud lecsapni az ormánnyar. Ekkor kimegyek, és amikor újra csap, Felugrok rá. Megpróbálok ügyesen felmászni a hátára. De ekkor páran, akik a hátán vannak, rám támadnak. Harcolok. Kettőt legyőzök. Ekkor az egyik lelök. Én hátraesek, és leesek. Míg zuhanok, eldobok egy kést, ami valahogy nálam maradt, és az olifánt fejét célzom be. Viszont kicsit elrontom a lövést, és nem a feje felé megy a nyíl. Átrepül felette. Már csak abban remnényekedek, hogy eltaláltam valakit. A földre érek.) Ááá! (Ordítom, majd az ütődés miatt elájulok.) |
(Két nyilat eresztek egy olfiánt lábába, de ez neki meg se kottyan. Felémcsap az ormányával, de félreugrok előle, de elvesztem az egyensúlyomat és hátraesek. Ekkor valami csattan a fejemen, majd érzem hogy valami csurog a fejemből. Vér.
Félrenézek. Néhány haradi köveket dobál felénk. Gyorsan bemegyek a fák közé, ahol egy felcser ellátja a sebet, majd fedezékből nyilazni kezdem a kődobálókat.) |
[56-37] [36-17] [16-1]
|