|
Témaindító hozzászólás
|
2011.08.28. 19:01 - |
Az előző csatában, a haradiak elmenekültek, de Boromir rajtükütött, de a mumakok eltűntek. Sokakat nyugtalanít, hogy hová lettek a mumakok, ezért elindulunk megkeresni. Éomerrel kell Cair Androsnál találkozunk, onnantól vele és csapatával együtt megyünk tovább keresni az eltűnt bestiákat. De amíg elérünk Cair Androsba az is két napi út... |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
(Az orkokat legyőzzük, de néhány menekülni próbál.)
Utána! (kiáltok.) Nem szökhetnek el! (majd felpattanok Tiberith hátára és utánuk eredek. Utolérek egyet, rávetem magam, majd leütöm a kardgombbal és megkötözöm.)
Van valakinél sólyom? (kérdem, mire az egyik rohani lovas hoz egy madarat. Rákötök a lábára egy üzenetet Faramirnak, amiben az áll, hogy fogtunk egy orkot, ami valószínüleg olyan, mint amilyet Nebelondék találtak. Ha Faramir jelen akar lenni a kihallgatásnál, jöjjön ide. Fáklyákkal fogunk jelezni. Egy ideig letáborozunk.) |
Ebből többet nem tudok leszűrni, mint amit eddig is tudtunk. (mondom) Mit tegyünk?
(Ám senki nem tud szólni, mert hirtelen egy hatalmas kődarab zuhan a mellettünk lévő sátorra. Mindenki feláll, és előkapja a kardját.)
Orkok! (kiált Éomer.) Cair Androst támadják! Íjászok! Lőjétek a katapultokat! Lovasok! Védelmi alakzatba!
(Én is ülnék fel Grélosra, de Éomer elküld, azt mondja, ne védjük a szigetet, kocentráljunk a mi feladatunkra. Szerencsét kíván nekünk, majd útnak indít. Én még vetek egy pillantást rohan harmadik seregvezérére, majd amikor lőtávolon kívülre érünk, megállunk.)
Hogyan tovább? (kérdezi Nebelond.)
Hát, ha nem tudtuk kideríteni az ork fajtáját, vizsgáljuk meg közelebbről. El kell fogni egyet. (mondom, és hamarosan vágtatunk is a erdő felé ahol Nebelondék meglátták őket.) |
(Odafutok Boromirhoz) Jólvan uram? (De megyek is el, hogy harcoljak a többi ellen. Kardom előveszem, és elkezdek harcolni.) |
Ugyan, Imrahil... (legyintek.) Ne láss rémeket. (mondom, de én is észreveszek valamit. Nagy a csend... A baglyok sem huhognak, a fák sem susognak, csupán a lovaink patái csapnak zajt. Egyszer csak rám ugrik valami a szikláról, én pedig leesem a lóról. Valami ork lehet, de nem látom jól. Nincs időm gondolkodni, lefejelem, majd előkapom a kardomat és leszúrom. Ekkor látom, hogy többen is vannak. Két kézre markolom a kardomat, majd lecsapom egy másiknak a fejét is.) |
Orkeszerűek voltak (mondom Faramit kapitánynak.) Csak nagyobbak és rondábbak, pedig az orkok randaságát nehéz túlszárnyalni. |
(Megyünk, megyünk Saruman felé. Eddig minden csendes...) Uram! Nem lehet hogy valaki figyel mindet? (Ez olyasmi megérzés...) |
Remek! (morgok. Holnap reggel Vasudvardba látogatunk. Igazából nem nagy kedvem van hozzá, de valamiért úgy érzem, muszály oda mennünk, ott többet tudhatunk meg.) Nem várhatunk reggelig, azonnal indulunk! (állok fel, és szólok Imrahilnak, hogy szedje össze a rohani lovasokat.) Staris, Targon, ti is jöttök! (mondom, majd a lovamhoz lépek. Megsebesült, de nincs baja. Felnyergelem, ekkor viszont észreveszek valamit a földön. A kardom, amit elhagytam a csatában. Felemelem, a markolatáról letörlöm az orkvért, majd a talajba szúrom, ezzel letisztítva a pengéjét. Suhintok vele kettőt, aztán hüvelyébe csúsztatom.) Készen állunk? (kédem a csapattól, majd meg sem várva a választ, hátamra veszem a pajzsom és felpattanok Tiberith hátára és Orthanc felé indulok a lovasok élén.) |
Lehet. (mondja Éomer.) De...
De... (szólok bele.) Az mindegy, hogy a wargok honnan jöttek, a lényeg, hogy kapcsolatban voltak a Boszorkányúrral. Ez épp elég, hogy az ellenségnek dolgoznak. Mit lehet ezen cifrázni? Ezt teljesen felesleges folytatni, arra az egyetlen hely a Köd-hegység, a Fangorn erdőből nem jöhettek. Más hely nincs arra amerről jöhettek.
De van... Vasudvard... (mondja Boromir.)
Mi? Szarumán elárulna minket? Ez ostobaság.
Én akkor sem nyugszom. (mondja Boromir.)
Felőlem megnézheted, én nem megyek arra. (mondom.)
Egyedül nem megyek.
Éomer? Gamling? Elmentek Boromirral?
Nekünk őrizni kell Cair Androst. Tartunk tőle, hogy támadás készül Mordorból a sziget ellen, de tíz lovast adhatunk nektek.
Rendben. Azért küldök valakit az enyéim közül is. Imrahil! Reggel válassz két lovast és indulj el Boromirral. A mumak ügy lezárva, szólunk a gondori külügyeseknek, ha visszaérünk, de előtte meg kell tudni, mik voltak azok a lények. Én ezt az akciót fogom vezetni. Nebelond, Imrahil! Milyenek voltak a lények? Mondjatok el róluk mindent! |
(Sokáig nem szólok semmit, a gondolataimba mélyülve ülök egy szent helyben. Hátra simítom a hajamat és végignézek a társaságon. Faramiron akad meg a tekintetem. Próbál logikusan gondolkodni, de tanácstalan, akárcsak én. Én vagyok az idősebb, nekem kéne döntéseket hoznom, de tehetetlen vagyok.)
Rendben, erre a témára később visszatérünk! (mondja Éomer, de én idegesen felpattanok.)
Lehetséges, hogy a wargok a Köd-hegységből jöttek, de én úgy gondolom célszerű lenne ellátogatni a Fehér Mágushoz a nyomozás haladása érdekében. (mondom, mire Éomer is feláll.)
Ez őrültség! (kiált.) Csak nem gondolod, hogy Fehér Szarumán wargokat küldene ránk?
Nem. (felelek.) Viszont talán tudhat valamit arról a titokzatos Fekete Lovasról vagy a farkasokról. |
Szerintem ez a lovas nem Vasudvardba ment. (szólok bele én is.) Mi dolga lenne ott? Szerintem a ködhegységbe, ment, és ő küldte utánatok a farkasokat, mert egyedül nem bírt volna el ellenetek, de mindenképpen el akart titeket tenni láb alól, hogy ne legyek tanúk. Én úgy tudom, hogy a nazguloknak különleges erejük van, a gyűrűiknek köszönhetően, de az számomra még mindig rejtély, hogyan ölte meg a mumakokat, ekkora ereje szerintem nincs.
De lehet. (szól bele Éomer.) Az Angmari Boszorkányúrnak lehet. Hallottál az északi háborúkról, még a harmadkor 1500-as éveiben történtekről? A Boszorkányúr meghódította egész Eriadort, csaknem Imladrist is bevette hatalmas seregével. Ha a tündék és a dúnadánok nem lépnek szövetségre az Arnori emberekkel, akkor az a vidék máig is az övék lenne, nem parasztnépeké, és a Lún-öböl, sőt, Imladris se a tündék kezében lenne. És a legenda szerint, a Boszorkányurat élő emberfia meg nem ölheti.
(Csend. Ez mindenkit a gondolataiba mélyít. Én töröm meg a csendet.)
Hát, nekünk nem megölni kell a Boszorkányurat. Most azt kell megtudnunk, miért támadta meg a mumakokat? Csak Szauronnak engedelmeskedik, tehát csak Szauron parancsa lehet. Szauron megharagudhatott a haradiakra. Más lát valami egyéb lehetőséget? Mert én nem. Mit tegyünk? Ez a kémekre, és a gondori külügypolitikára tartozik, tehát apánk... illetve Denethor úr alattasainak kéne ezzel foglalkozni. Szerintem ezt az ügyet hagyjuk, térjünk át a másikra, ha nincs senkinek hozzászólnivalója ehhez. |
(Ülök és hallgatom a relytéjes tényeket, itt a tábortűznél. Majd ha lesz egy ifjú katonaképző tábor ezt igazán be fogom vetni. Most is nagy hatása volt, bár már a legtöbbünk ismerte. Én is gondolkozom.)
Ha van is ötletünk ki az, és miért megy Vasudvardba, vagy hogy hogyan ölte meg a mumakokat, az lenne a legbiztosabb, hogyha pár kémet küldenénk oda, mire készülhetnek. Érzésem szerint a sötétcsuklyás rejtélyes lovas, aki egy vörösszemű ló hátán lovagol, nem jófiú, valószínüleg nazgúl. De nem lehetünk benne biztosak, legalábbis én nem lehetek, mert nem voltam ott. |
(A sátrak mögött leülünk a tábortűzhöz. Mikor az összes tiszt megérkezik.)
Uraim, gondoriak és rohírok! (állok fel.) A nyomozás az eltűnt mumakok után percről percre rejtélyesebb, ezért is hívtuk össze a haditanácsot! Amit eddig tudunk, hogy a mumakok megvadultak, mikor Gamlingék rájuk támadtak. Ekkor ért oda annak az orkcsapatnak a néhány túlélője, akiket Éomerék lemészároltak. Állítólag tárgyalni akart Mordor Haraddal, viszont Gamlingék megtámadták őket, amint már mondtam, ezért a mumakok megvadultak! Gamling, mondd el, hogy történt! (vázolom fel a helyzetet, majd visszaülök a farönkre. Gamling is föláll.)
Mikor megtámadtuk a haradiakat, a bestiák ledobták őket, és elrohantak. Pontosan Mordor felé. Mi követtük őket, viszont egy sötét árny kúszott ki a hegyekből. Fekete lovon közeledett, az állatnak vörösen izzó szemei voltak. Lovasa fekete csuklyát húzott az arcába. Mikor az állatokkal szembe került, hatalmas visítást hallottunk, a lovas az állatokhoz léptt, azok pedig elpusztultak. Nem mertünk közelebb menni, vissza vágtattunk Edorasba. (mondja Gamling, majd helyet foglal.) Viszont az egyik emberem aki hátul haladt, látta, hogy a lovas követ minket. Mikor elbújtunk a hegyekben, a lovas tovább ment, Orthanc felé! (fejezi be a mondandóját, én pedig elgondolkodok. Ez így nem jó, sehogy sem áll össze a kép, nem jutunk egyről a kettőre. Hogy ölhette meg az a titokzatos lovas a mumakokat? És miért ment Vasudvard felé? Fivéremre pillantok, és várom, neki van-e ötlete.) |
Ki hivatalos a tanácsra? (kérdem Éomert, miközben sebesülteket keresünk a hullák között.)
Hivatalosan csak a hadvezérek, vagyis te, én és Boromir. De mivel a helyzet úgy kívánja, Nebelond, Imrahil, és Gamling is. De bárkit hozhatsz még, ha úgy érzed.
Nem kell más. Ők azok, akiknek vannak információik. (
(Lehajolok egy rohanihoz. Megsebesült. Átnéztük a terepet, 3 gondori halott, 24 rohani, plusz 4 rohani sebesült. Mi, Gondoriak, így már csak 14-en maradtunk, Éomerék még mindig vannak legalább 30-an. A sebesülteket eltámogatjuk a felcsersátorig, majd leülünk a tábortűzhöz. Boromir és Imrahil már itt ül. Kiáltok Nebelondnak, hogy jöjjön, Éomer szól Gamlingnak. Ha ideérnek, megkezdhetjük a tanácsot.) |
Hivattalak is tieket, Imrahil. (bólintok.) Nebelondékkal együtt. Most, hogy mindannyian itt vagyunk, haditanácsot tartunk a továbbiakról! (tájékoztatom a fejedelmet, majd a tábortúzhöz bicegek és leülök. A karom és a lábam borzasztan fáj, alig bírom megmozdítani. Az a rohadt warg majdnem letépte... Hogy a Nazgúl vigye el!) |
(Nagynehezen megtalálom őket.... Beszámolok az eseményekről, mejd megkérdem) Uram! Kicsit lemaradtam! Jöttem segíteni, hisz nem maradthattam ott tétlenül! |
Boromir, mögötted! (hallom fivérem kiáltását, rögtön talpa is ugrok. Egy warg tart felém. Fegyvertelen vagyok, futni kezdek. Jobb híján egy zászlórúdat húzok ki a földből, majd lándzsaként tartom előre. Fejbe vágom vele az állatot, de az rám veti magát és ketté harapja a botot. A két végével elkezdem ütni, az viszont megharapja a lábamat. A szabad lábammal fejbe rúgom, majd mászni kezdek. Amikor ismét rám veti magát a szörnyű fenevad, felkapom a zászlórúdat, már ami maradt beőle, majd a rohani lobogóval körbetekerem a nyakát és megfojom. Észreveszem, hogy öcséme körbevették az orkok. Próbálok lábra állni, de nem sikerül.)
Farmir! (kiáltok.) Faramir!
(Ekkor egy sátor mögül egy szürke ló bukkan elő, mégpedig az én lovam, Tiberith. Nehezen felszállok a hátára, majd a földről felkapok egy kardot. Elindulok fivérem segítségére. A lovam fejberúg egy orkot, én pedig levágok kettőt, majd Faramirt felsegítem magam mögé. Megrántom a kantárt, és indulok a következő warg felé. A kardot elhajítom, az beleáll egy orkba, majd felveszek a földről egy lándzsát. Előre tartom, leszúrom vele a farkast és tovább vágtatok. Hátulról Faramir lövi íjjal az ellenséget. Hamarosan végzünk is az összes warglovassal, én pedig leszállok a lovamról és a csapathoz sántikálok. Hangosan belefújok kürtömbe, hogy jöjjön mindenki ide. Végre meg tudjuk tartani a haditanácsot.) |
(Javában vágom az orkokat, és a farkasokat, amikor észreveszem, hogy Boromir a földön térdel. Nem tudom mi a baja, de látszik, hogy segítség kell neki. Odafutnék, de nem csak én vettem őt észre, hanem az egyik warg is. Felé fut, de Boromir nem látja, mert háttal van neki. Meghúzom az íjamat, és lőnék, de az utolsó pillanatban egy ork megüt, és ezáltal meginog a kezem, és nem túl pontosat lövök, sőt: majdnem Boromirt lövöm le, csak centik hiányoztak. Nem tudom leőni a wargot, mert hirtelen öt farkas nélküli ork gyűlik körém. Ezért csak kiáltani tudok):
Boromir! Mögötted!
(Remélem meghallotta. Hirtelen az összes ork egyszerre támad rám. Valahogy ki kell másznom ebből.) |
(A sátrak előtt felállunk védelmi alakzatba. Előrántom a kardomat, és Faramir mellet állva várom a wargok újabb támadását. Közeldnek, már ötven méterre sincsenek. Ekkor eszembe jut valmi, majd elrohanok. Berontok minden sátorba, mad az egyikben találok egy kis olajat. Felpattanok a lovamra, majd elvágtatok a wargok irányába, majd locsolni kezdem a füvet. Visszaügetek a csapathoz, majd mikor elég közel vannak a farkaslovasok, eldobok egy fáklyát, az olaj pedig felgyullad. Az ellenség nagy része megég, de néhánynak sikerül áttörnie. A pajzsommal kupán vágok egy wagot, a kardommal leszúrom, majd az orkot is. Lehajolok, és előre futok. Levágok egy orkot, de a farkasa felém tart. Eldobom a pajzsot, két kézzel markolom a kardomat. Előre tartom, majd a hatalmas bestia rám veti magát. Sikerül megvágnom, de az leterít, én pedig elejtem a fegyverem. A karomnál fogva elkezd húzni engem, én meg felordítok. Nem bírom, mindjárt leszakad az egész karom. Előkapom a kürtömet, majd teljes erőből fejbe vágom vele, az meg elenged. Gyorsan felállok, de az állat újra felém tart. Hátrálni kezdek, majd felveszek a földről egy fáklyát és begyújtom. Mikor imét rám ugrana a warg, a szájába nyomom, az pedig lángoló pofával futni kezd, én pedig térdre rogyok egy sátor mellett.) |
(Gamlingéknak segítettünk, de a sátraknál még mindig véresen komoly a helyzet. Nebelondék szinte élethalálharcot vívnak a wargokkal. Odavágatok Grélossal, és beledöföm a kardom az egyik orkba. A warg, akin ült rátámad Grélosra, de ő egy erős patacsapással elintézi. Grélos újra nyekiindul, és még két wargot felnyársalok, a hátasával együtt, Grélos három orkot vág fejbe a patájával. A wargok egy idő után elfutnak. Leszállunk a lovakról. Megörülünk, hogy elmenekülnek, de nem, összegyűjtik erőiket, és együttesen támadnak ránk. Amint futnak, lelövök három wargot, orkkal együtt, plusz hat orkot, hihetetlen, de így is vannak legalább százan. Ha nem lennének itt a rohír lovasok már rég elvesztünk volna. Meghallom Éomer parancsát a rohíroknak):
Védelmi alakzatba! (kiáltja, én intek az enyéimnek, hogy tegyenek ők is így. Összenézek Boromirral, majd szinte megértve egymás gondolatát, mindketten elővesszük a kardunkat, majd várjuk a wargok utolsó támadását.) |
(Megfújom a kürtömet, előrántom a kadomat és nekirontok a farkaslovasoknak. Egyet levágok, mikor felém közeledik, majd pábajozni kezdek egy orkkal, akit Faramir lelő. Felpattanok a lovamra, majd indulunk segíteni Gamlingéknak. Lóról levágok egy orkot, majd a warg hátába szúrom a kardomat. Kihúzom, és elrakom. Leveszem a hátamról az íjat, amit egy sátorbólszereztem és elkezdem lőni az ellenséget. Két warg marad, azokat elintézzük, majd felsegítem a földről Gamlingot.)
Boromir vagyok, Gondorból. (mutatkozok be, mire ő is megteszi.) Most pedig haditanácsot tartunk a nyomozásról, ott mindent elmondhatsz! |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
