|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.17. 21:02 - |
Dél-Ithilien ligetes mezőkből áll, cserjékkel és fákkal ötvözve. Délebbre egyre inkább kopár lesz a terep. Azt a feladatot kaptuk, hogy itt üssünk rajta egy délről jött Haradi csapatnak. |
[56-37] [36-17] [16-1]
(A lovassággal alaposan megtizedeljük az ellenséges kardforgatókat, viszont látom, hogy eléggé szétment a csapatom.)
Ide hozzám! (kiáltom, majd megfújom a kürtömet.) Drundra, menj 20 lovassal segíteni Faramirnak, látom hátba támadták őket. (utasítom a lovasomat, de ekkor egy olifánt jön felénk, eltaposva három emberemet. Egy íjász eltalálja a lovamat, leesek a hátáról. Egy bokor mögé húzom az állatot, majd kihúzom belőle a nyílvesszőt, és szorosan bekötözöm. Ekkor viszont nyílzáport zúdítanak rám. Gyorsan magam fölé emelem kerek pajzsomat, amivel kivédem a nyilakat, és a lovamat is megvédem. Előugrok, és levágok két haradit, majd egy harmadikat leütök a pajzsommal.) |
(A haradiak megtorpannak. 4 olifnt van velük, és körülbelül ötszáz gyalogos kardforgató, és az őrtornyokon íjászok. Ahogy megtorponnak az úttorlasz miatt nyílzáport zúdítunk rájuk. Az őrtornyokról nyílzápor válaszol rá. Nekik, azért jobb, mert nekik van aljzási fedezékük. Hamarosan megjön Boromir lovascsapata.)
Ne a gyalogosokra, hanem az őrtornyokra lőjetek!
(Kilövök egy nyílvesszőt, eltalálom a már más nyílvesszeitől megcincált kötelet, és az elszakad, és a mumak irányváltoztatásától lezuhan. Ám ekkor egy olifánt az ormányával kihúz egy követ a torlasz alól, és az leomlik.) Remélem nem Imrahilékra. A mellettem álló ember előrebukik. Hátranézek. A szikla mögötti úton meltok egy őrtornyot. Odafutok. Még két olifánt, és kétszáz ember. Ezzl nem számoltunk. Ha csak nem ötlünk ki valami jó tervet, elveszünk.) |
(Egy szikla mögött hasalok. A haradiak megérkeznek. Csak négy olifánt van velük. elhaladnak mellettünk, megállnak az úttorlasznál. Felállok, megfújom a kürtömet, előrántom a kardom, majd felpattanok a lovamra és rohamot indítok a gyalogosokra.) |
Igenis!
(Azzal bemegyünk az erdőbe és várjuk a megfelelő pillanatot. Meglátok egy békát. Elviszem messzire, hogy biztonságban legyen. Visszetérek. Meglátom Drundrát.)
Drundra, ti menjetek ki és csalogassátok be az erdőbe a Haradiakat. Közben az íjászok tüzeljenek! |
Jelentkezem uaram!Mi a feladatom? |
(Felmegyek a szirte, de aztán rögtön jöhetek is le, mert kiderül, hogy máshonnan jönnek. Látom őket, közelednek. Előveszem jól kiélezett kardom, és ritkítom a sereget.) |
(Odaléptem Boromir kapitányhoz és hoztam még 10 katonát.)
Uram, jelentkezem.(mondtam) |
(Boromir jelez, hogy készülődjünk. Felmászunk a szilkára. A kezemmel intek Imrahilnak, hogy jöjjön le a szirtről, mert nem dél felől, hanem a fák közül jönnek.)
Íjakat felaljazni! Ha megtorpannak az úttorlasz miatt, nyílzáport a mumakokra, és az őrtornyokra! |
(Előkészítem a lovasságomat, és gondolatban megdícsérem Faramirt a jó hadvezetésért. Büszke vagyok rá, jó vezér válhat belőle. A csapatommal elfoglalom a helyem, és várunk az ellenség érkezésére. Ekkor hirtelen a fák mögött egy olifántot veszek észre, majd egyre többet, amik felénk közelednek. Jelzek Faramirnak, hogy készüljenek.) |
(Görgetjük a köveket, már jó ideje. Amikor lerakok az útra egy követ, meglátom Imrahilt, aki a kardját szorítja.)
Imrahil! (szólítom meg.) Menjen fel arra a magas szilkaszirtre, és figyelje onnan, hogy mikor jönnek a Haradiak! Ha meglátj őket, minél gyorsabban másszon le, és jelentsen!
(Ránézek a kövekre és a rönkökre. Szép kis úttorlaszt csináltunk, az emberek nem tudnak rajta átmenni, és reméljük, hogy a mumakok se fognak tudni.)
Emberek! Mindenki foglalja el a helyét! Az én csapatom, az íjászcsapat, sziklára menjen, Boromiré, a lovascsapat, bújjon el a fák között, és hogyha mi rájúzdítjuk a nyílzáport, és megtorpannak akkor támadjatok! Nebelond! A te csapatod fele íjász lesz, fele kardforgató. Az íjászok bújjanak el az északi bokrok közé, a kardosok meg a fák közé, és csaljátok be az embereket a fák közé, és ott számoljatok le velük! Kérdés van?
(Am Faramir nem parancsnok, csak kapitány XD ) |
Nebelond! (szólítom meg a hadnagyot.) Utánam! (mondom, majd lemegyünk még négy ember kiséretében, és kivágott farönköket pakolunk az útra, majd néhány nagyobb kődarabokat is, ezután, amikor elkészült a torlasz, visszafutunk a helyünkre.) |
Faramir parancsnok, mi a feladatom ? (kérdezem) |
(Előveszem a fegyverem, és indulok csatázni.) |
Nos, kedves fivérem, ez jó terv. Viszont én egy kicsit tökéletesítenék rajta. Most eltorlaszoljuk az utat farönkökkel és kövekkel. Te és a csapatod délről, a szikláról lenyilazzátok a gyalogosokat, amikor megállnak, majd mi hátulról lerohanjuk az olifántokat, míg Imrahilék északról a bokrok mögül támadnak, így bekerítjük őket és megsemmisítő csapást mérünk rájuk! (mondom Faramirnak, majd elrakom az íjat.) |
(Megérkezünk Dél-Ithilien északi részére. Odaszólok Boromirnak.)
Lelovagolunk addig ameddig még sűrűn vannak a bokrok. Elbújunk a bokrok között, és onnan íjakkal támadunk az ellenségre. (odaadok Boromirnak egy íjat.) Ha megzavarodnak rázúdítjuk a lovasokat az olifántokra, és íjjal megpróbáljuk kilőni a fejüket, és a hátukon a tornyokat, a gyalogasokat pedig becsaljuk a fák közé. Van kérdés? |
Dél-Ithilien ligetes mezőkből áll, cserjékkel és fákkal ötvözve. Délebbre egyre inkább kopár lesz a terep. Azt a feladatot kaptuk, hogy itt üssünk rajta egy délről jött Haradi csapatnak. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
