|
Témaindító hozzászólás
|
2011.08.28. 19:01 - |
Az előző csatában, a haradiak elmenekültek, de Boromir rajtükütött, de a mumakok eltűntek. Sokakat nyugtalanít, hogy hová lettek a mumakok, ezért elindulunk megkeresni. Éomerrel kell Cair Androsnál találkozunk, onnantól vele és csapatával együtt megyünk tovább keresni az eltűnt bestiákat. De amíg elérünk Cair Androsba az is két napi út... |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
(Kimegyünk üdvözölni Nebelondékat.)
Uram! A helyzet...
Hagyja... (vágok Nebelond szavába.) Majd ha megjönnek Gamlingék tanácsot tartunk, és mindent megvitatunk.
Faramir! (szól Éomer.) Ott vannak!
Megjöttek? Végre! Ennek örülök!
Annyira ne örülj! (mondja Éomer, majd mögéjük mutat. Wargok üldözik őket.)
Farkaslovasok! (kiáltom.) Mindenki csatarendbe! (Előveszem az íjamat, és felhúzom. Még nincsenek lőtávolon belül.) Nebelond! Védjétek a sátrakat!
(A wargok lőtávolba érnek. Felhúzom az íjamat, és lövök. Mellé. Sötétben nehéz mozgó célpontot eltalálni. Még lövök négyet, az egyik eltalálja az egyik farkas hátán ülő orkot. Az ork leesik, de a warg, amin ült, nekemront. Előrántom a kardomat, és várom a wargot. A warg már ugrik felém, de pontos időzítéssel magam elé teszem a kardot, kinyújtom, és a warg pont beleurgik a kardba. A farkas elesik, de a kardom bennemarad. Kihúznám, de egy wargháton ülő ork suhint felém a kardjával, nekem meg épphogy sikerül félreugranom. A warg elfut mellettem. Megfordul, megint nekem rontana, de amíg fordul, előveszem az íjamat, és miközben felém tart kilövök rá egy nyilat. Pont a farkas pofáját találom el, így holtan esik össze az ork pedig leesik a hátáról. Amíg az ork a földön fekszik, kihúzom a kardom a halott wargból, így felkészülve várom az orkkal való párbajt. Az ork feláll, és elindul felém, védem a csapásait, majd egy óvatlan pillanatban levágom a kezét, majd beleszúrom a kardom a mellébe, így végzek vele. Körülnézek. Meglátom Boromirt, aki egy orkkal vív párbajt. Az ork pont háttal áll nekem, így egy nyilvesszőt eresztek a hátába. Odafutok Boromirhoz.)
Szálljunk lóra! Segítsünk Gamlingnak! |
(Megérkezik Nebelond és a csapat, már aki életben maradt belőle. Elintézem, hogy a sebesülteket lássák el, és mindenki kapjon meleg ételt és egy kupa sört, majd Nebelond kezébe nyomom a ragumat, amiből egy kanállal nem bírtam megenni, mert olyan rossz volt, majd elmondom neki, mi a helyzet. Már csak Gamlingékra várunk. Ha megérkeznek, hadianácsot tartunk. Belépek a sátorba, ahol Éomer és Faramir jól elbeszélgettek.)
Nebelondék megérkeztek! (mondom, mire felpattanak.) |
(A követ megérkewzik és elmondja a helyzetet. Elindulunk a csapattal. Egy fél óra lovaglás után a látóhatáron belülre kerül Cair Andros. Hamarosan megérkezünk.) |
(Elnevetem magam. Faramir mindig is nagyétkű volt. Felállok, majd átmegyünk Éomerhez..)
Éomer, bemutatom az öcsémet, Faramirt! Faramir, ő itt Éomer, Rohan harmadik seregvezére! (mondom, miközben kezet fognak. Éomer megkínál minket egy kis raguval, a húga receptje alapján. Belekanalazok, de borzasztó íze, de sikerül lenyelnem. Leteszem az asztalra.)
Köszönöm, nem vagyok éhes! (mosolygom, miközben beszélgetni kezdünk.) |
Rendben. A többiek hol vannak?
Találtak egy orkhoz hasonlító lényt, nem tudják mi az, de felhagytak a nyomozással, iderendeltem őket.
Rendben. Ha Gamlingék és Nebelondék is megérkeznek tanácsot tartunk. Addig is együnk valamit, mert igen csak megéheztem. (mondom, felállok és átmegyünk Éomer sátrába enni.) |
Helló, Farmir! (mosolygok.) Örülök, hogy jobban vagy. Az akicó? Sehogy... (csóválom a fejem.) A lovascsapat, ami rajtaütött a haradiakon - kapaszkodj meg - nem Éomerék voltak, szóval várnunk kell Gamling rohani hadngyra, amíg megérkezik, elvileg ők voltak azok. Közben a mi csapatunk is hamarosan megérkezik, és folytathatjuk a nyomozás. |
(Lassan kezdek magamhoz térni. Boromir bejön a sátorba.)
Üdv bátyám! Mi történt? Hogy áll az akció? |
(Éomerrel ülök a tábortűznél, ő pedig int egy katonájának, aki hoz két kupa sört. Belekortyolok, majd meghallgatom Éomer beszámolóját.)
Legutóbbi találkozásunk előtt nem sokkal rajtaütöttünk egy ork csapaton. Ahogy te mondtad, Boromir, aztán legyőztétek a haradiakat, viszont mumakok nem voltak velük.
Igen, a mumakok eltűntek! (bólintok.) Az ork szerint, akit kihallgattunk, a behemótok megvadultak, mivel egy lovas csapatt rájuk támadt. Miért nem mondtad, hogy találkoztok haradiakkal?
Mert nem találkoztunk! (kortyol bele a sörébe Éomer.)
Azt mondod, azok a lovasok nem ti voltatok? (csodálkozom.)
Nem. Amint már mondtam neked, Boromir, mi csak orkokkal harcoltunk, akik Harad felé indultak tárgyalni. Őket legyőztük, de páran elmenekültek. Habár... (Éomer felugrik, majd elküld egy sólymot.) Már mindent értek! A lovasok biztos Gamlingék lehettek, mivel Théoden király két éoredet külött ki!
Percről percre furcsább... (morgok, miközben iszom a sörömet, majd megkérem Éomert, küldjön egy futárt Nebelondnak, hogy siessenek, holnap reggelre legyenek itt.)
Elküldtem egy sólymot Edorasba, ide hívattam Gamlingot, gondolom beszélni akarsz vele is. (mondja a seregvezér, mire én bólintok, majd felállok és bemegyek menézni Faramirt, aki remélem, már jobban van.)
|
(Elmegyek a táborból, és elviszek pár fegyvert. Elkezdem keresni a többieket.) |
(Lóhalálában vágtatok Cair Andaros felé. Faramir nem halhat meg! Annyi mindent túléltünk már eddig, nem halhat meg pont most! Nem engedem! Késő éjszaka van, mikor megérkezek a kijelölt helyig. Kürölnézek, de nem látom rohaniak nyomát. Hirtelen két íjász bukkan elő az egyik bokorból, és rám szegezik az íjat.)
Boromir vagyok, Denethor fia! (mutatkozok be, miközben leszállok a lóról.) Az öcsém, Faramir súlyosan megsérült, ugye van felcseretek?
Tudod igazolni magad? (kérdi mogorván az egyik íjász, miközben közelebb lép hozzám.) Miért egyedül jöttél? (már végképp elhagyott a türelmem, és minden pillanat fontos lehet, ezért előrántom a kardomat, és egy csapással lefegyverzem a rohani páncélt viselő íjászt, majd visszaülök a lovamra, és tovább vágtatok. Sátrakat és tábortüzeket látok beljebb, a fák közötti tisztáson.)
Beszélnem kell Éomund fiával, Éomerrel! Rohan harmadik seregvezérével! Ő majd igazol engem! (ordítom, miközben kardomat a földbe csapom. Az egyik sátorból előlép Éomer.)
Éomer! De jó, hogy itt vagy! Nem akartak beengedni az embereid! (lépek oda hozzá.)
Boromir! A többieket hol hagytad? (kérdi.)
Majd elmondok mindent! Faramir súlyosan megsérült, ellátásra szorul! (mondom.)
(Megjelenik két felcser, és elviszik a fivéremet. Ekkor egy keselyű repül be a táborba, és a karomon landol. Elolvasom a levelet, amit Nebelond hadnagy írt. Leírja, hogy furcsa lényekkel akadtak össze amik orkokra hasonlítanak, de azoknál nagyobbak, és rondábbak. Ez az ügy egyre rejtélyesebb, de mindenre van megoldás. Válaszolok neki, beszámolok mindenről, ami eddig történt, és visszaküldöm a keselyűt, majd Éomernek is elmondok mindent.) |
Üdv Staris, maga tudja mi ez? (mutatok a okfélére.) |
Köszönöm Anborn! (majd rápillantok a lényekre és elfintorodok. Elég rondák mit ne mondjak. Az egyik elé hajolok.)
Na te meg mi vagy?
(De ő csak rámordibál. Nem tudom eldönteni egyszerűen nem. Elkezdek gondolkodni. Írok egy levelet, amiben leírom a szörnyeket és megkérdezem mik lehetnek ezek. Odaadom a postakeselyűmnek és elindítom. Remélem elér Boromir kapitányig.) |
(Felmegyek 3 emberrel a legnagyobb csöndben (már amilyen halk csak tud lenni egy páncél zörgése) és végre eljutunk egy fedezékbe, ahonnan mi látjuk az ellenséget, de ők nem látnak minket. Figyeljük az alakokat, de semmi emberit nem fedezünk fel bennük. Az egyik ember megszólal.)
Anborn! Szerintem ezek nem haradiak, hanem orkok. (mondja)
Nem hiszem, mert az orkok tömzsik, apró méretűek és folyton morognak.(válaszolom)
De ha nem rokok, és nem haradiak, akkor mik? Mert haradinak alig nevezném ezt az otrombán készült bőr és lemezpáncéljukat. Köztudott, hogy a haradiak vastag, tüskés rézpáncélban vannak.(mondja)
Hát lehetnek még talán hegyi emberek. De azok nem tudnak ilyen pontosan lőni. Figyelje lent a hadnagyékat. Ha kimoccannak a fák sűrűjéből, rögtön kapnak pár nyílvesszőt az arcukba. Én azt mondom, hogy lehetnek álcázott haradiak.(válaszolom)
Én nem gondolom, hogy azok, de ha úgy gondolja akkor megnézhetjük.(mondja)
Úgy gondolom, sőt, azt is fogjuk csinálni. Maguk ketten hátulról odaosonnak a vélt emberek mögé és én meg a másik ember oldalról kapjuk fejbe őket. Ne legyenek hangosak és lehetőleg ne öljék meg őket. De előbb majd jelzek a hadnagynak, hogy milyen szerzetek.(mondom)
(Bekerítjük a támadókat és meglepve látom, hogy nem haradiak, hanem valami orkfélék, de magasabbak, mint egy ember. Kicsit hátrébbhúzodok és egy bagolyhanggal figyelmeztetem a hadnagyot, hogy nem haradiak. Ekkor mint az állatok nagy zörgéssel, ordítással rájukesünk és mindegyiket fejbeverjük és ellökjük. Az elfogott orkoknak vélt alakokkal térünk vissza. Sajnos az egyiknek, mikor megtámadtuk még volt egy nyila az íján és azt belelőtte a karomba, így csak félkézzel tudtam lejönni, de büszkén löktük oda a hadnagy elé a támadókat.)
Itt vannak Nebelond! Nem tudjuk, hogy honnan jöttek és mik, de sikerült elfogni őket. Én most mennék is a kötszerért hadnagy!(mondom) |
(Felébredek. Felveszem a fegyverekeim, a többit elrejtem. Csapdákat csinálok, és egy óra múlva indulok is megkeresni a többieket. Nagynehezen csak megvannak.) Üdv uram! (Szólok Boromirnak) Mi a helyzet? |
Néhány mérföld és ott vagyunk! (mondom a fivéremnek, miközben a felkelő nap sugarai megvilágítják lovam ezüstös szőrét. Előveszem a kvarctávcsövemet, és belenézek. Messziről már látom is Cair Androst. Elrakom a távcsövet, és körülnézek. Egy nyílvessző suhan el a fejem mellett. Leesek a lóról, majd beugrok egy szikla mögé. Előveszem az íjat, amit még a táborból hoztam, és viszonzom a lövést. Kettő-három ork íjász ugrik elő a bokorból, kettőt gyorsan leszedek. Lerakom az íjat, és előrántom a kardomat. Lehajolva kirohanok a fedezékből, és suhintok egyet a kardommal, kettévágva az ellenség íját, aztán pedig egy gyors mozdulattal hasba szúrom, és holtan esik össze. Kardomat a földbe szúrva tisztítom le a ragacsos fekete vértől, majd visszacsúsztatom hüvelyébe.)
Győztünk! (mondom nevetve.) Nem állít meg minket pár ork, igaz, Faramir? (kérdem mosolyogva, majd körülnézek. Az öcsém a lova mellett fekszik, és nem mozdul.) Faramir! (kiáltok, és odaszaladok hozzá.) Ne! Faramir! (egy nyílvessző áll ki a testéből.) Faramir! Segítség! (kiáltok kétségbeesetten.) Segítsen valaki! Nem halhat meg! (ordítom.) Nem lett volna szabad eljönnöd. (Felfektetem a lovamra, és tovább vágtatok Cair Andros felé.) |
Menj, Anborn! (addig mi innen figyeljük az eseményeket. Ha baj van akkor majd károgást immitáljon! |
(Megjön Nebelond hadnagy 9 emberrel (egyet útközben elhagyott) és azt mondja, hogy haradiak támadtak ránk. Faramir és Boromir pedig elvágtattak Cair Androsba. Odamegyek Nebelondhoz.)
Hadnagy! Én és 3 ember, felmennénk halkan és megnéznénk, hogy valóban haradiak-e a támadók és elfognánk őket. Ha haradiak akkor egy cinegehang fogja majd jelezni, hogy azok, ha nem azok akkor pedig egy bagolyhang. (mondom) |
(Faramirral elindulunk Cair Andros felé. Egész délután megállás nélkül vágtatunk, a lovaink pedig kezdenek fáradni, ezért lassítunk a tempón. Leszáll az este, én pedig a fivérem felé fordulok.)
Nem lenne célszerű letáborozni éjszakára, csak időt vesztenénk. (mondom, majd tovább vezetem a lovamat, persze csak ügető tempóban.) |
(Ahogy az erdőben keresem az orkokat, meglátok egy holttestet. Ahogy közelebb megyek meglátom, hogy nem ork hanem ember. Haradiak itt? De ahogy még közelebb megyek, rájövök hogy mégsem, ez egy rohani ember teste. Mit kereshet itt? Elvileg a rohírok nem jöttek be az erdőbe. Amint vizsgálom, Nebelond fut oda hozzám.)
Üdv kapitány, 10 fővel (immáron csak kilenc) megérkeztem. Megfigyelésem szerint, elég biztos hogy haradiak támadtak ránk.
(Egyre bonyulultabb ez az ügy. Gyorsan beszélnünk kell Éomerrel, ha a végére akarunk jutni az ügynek, mert így csak talányok jönnek, megoldások nem. Ha beszélünk vele talán többet fogunk tudni, és könnyebben végzünk az ellenséggel.)
Nebelond! Rád bízom az irányítást, végezzetek itt az ellenséggel, én Boromirral Cair Androsba vágtatok, beszélni Éomerrel, mert attól tartok, egyre sürgősebb lesz vele beszélni. Ha bármi van küldj utánuk futárt, és ha készen vagytok gyertek utánunk.
(Füttyentek Boromirnak. És elmondom neki hogy miért kéne Cair Androsba menni minél előbb. Ő egyetért, így felülünk a lóra, és elvágtatunk észak - avagy Cair Andros szigete felé.) |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
