|
Témaindító hozzászólás
|
2012.04.04. 18:09 - |
Gondor két kapitánya egyre furcsább ügyekbe keveredett bele, ezért, hogy az ügy végére járjanak, és számos kérdést megválaszoljanak, útra kelnek, hogy átvágjanak Középfölde vad tájain, egészen Vadusvardig és a rohani mezőkig.
Résztvevők:
Faramir, Boromir, Sanagruill, Drundra |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Valóban rátok támadtunk! (lépek elő.) De csupán önvédelemből, ugyanis lesből lelőttétek az egyik emberünket. (mondom.) De ennek ellenére nem tekintünk rátok ellenségként, és reménykedem, hogy ti se ránk!
Miért hinni mink tinektek? (szólal fel a király.) Tik hoz ránk farkast, mink azért támad rátok!
Ez nem igaz! (mondom hangosan.) Tényleg sajnálom, hogy rátok támadtam, de mi is a farkasok ellen harcolunk! (próbálkozok...) Kérlek, bocsáss meg nekünk, királyom! (majd jobb térdre ereszkedek, és fejet hajtok, miközben intek az embereimnek, hogy tegyék ezt.) |
(Eldobom a fegyveremet én is, de miközben senki nem veszi észre, egy nyílvesszőt becsúztatok a ruhaujjam alá. A fanyűvők elkezdenek kísérni minket, majd elindulunk. Hamarosan elérünk egy kis agyagházakból épült faluba. A vezér a királyuk elé visz. ezután valami furcsa morgást hallat, majd a király megszólal.)
Ti támad minket? És együtt farkasokkal? Ti hoztok farkasokat minkre, és most támad?
Nem. (válaszolom.) Mi is a farkasok ellen vagyunk, és azért támadtunk meg titeket, mert az egyik katonánkat lelőttétek.
(Kíváncsian várom a választ.) |
(Dühösen dobom el a kardom majd Boromirra nézek és megnyugszom mert tudom ez a helyes.) |
(Nincs mit tenni, muszáj leszek földre dobni kardomat. "Fogalmam sincs!" nézek Faramirra. Ezek a kis nyomorultak úgy látszik, nem hisznek nekünk. Én és a hülye fejem, kellett nekem rájuk támadnom. Hirtelen kifeszítik íjaikat és célba vesznek minket.)
Várjatok! (kiáltok felemelt kézzel, de nem hat.) Várj, várj, várj, várj, beszéljük meg! Ne! (mondom, de semmi.) Megadjuk magunkat! (mondom nekik.) Tessék, itt a fegyverem! (lökök egyet kardomon a lábammal, majd kicsatolom a bőrövet, amin a tőröm és a kardom hüvelye van és a földre dobom.) Nem szándékozunk ellenetek bármit is tenni, ha ti nem támadtok ránk, mi se rátok! (kiáltok.) Ha ellenségek lennénk, ti már nem élnétek! (magyarázkodok, miközben közelebb lépnek hozzánk.) Vigyetek minket vezetőtök elé! Beszélni akarunk vele, most! (hátranézek és intek a katonáknak, hogy tegyék le fegyvereiket.) |
A helyzet az hogy nekem sincs (ordítom, majd megint elkezdem lengetni a fehér zászlót, majd amikor már teljesen körbevettek leeresztem az íjamat is.)
Nem vagyunk a farkasokkal, sem ellenetek! (kiáltom, erre a vezér leereszti a fegyvert, ezáltal minden katonája így tesz. Végül morog egyet.)
Ti kik?
Gondorból jöttünk és a wargokat üldözzük. Nem akarunk bántani titeket, sőt ajándékot is hoztunk. (mondom, remélem hogy beveszik.)
Ha ti hoz ajándék nem mészárol mi nép. Fanyűvő nem hisz tinek farkasok veletek van. Ti nem barát.
(Újra ránkszegezi a fegyverét, így tesz minden fanyűvő is. "Na mi legyen?" kérdezem a tekintetemmel Boromirtól.) |
Az jó terv.(Közben szépen behátrálok.) |
Egyelőre semmi... (mondom Drundrának, görcsösen markolva a kardomat, miközben felvesszük a védelmi alakzatot. Közben mellém vetődik Faramir is.)
Faramir, terv? (kérdem, miközben szépen lassan bekerítenek minket a fanyűvők.) |
Uram valami terv?(Kérdezek Boromirra aggódva.) |
Rendben... (mondom Faramirnak, majd a lovamat magam mellett vezetve, gyalog el is indulok az erdőn keresztül. Én a csapat sereghajtói között vagyok, fivérem elöl megy. Görcsösen szorítom hüvelyében pihenő kardom markolatát. Valami azt súgja, nem lesz túl nehéz megtalálni a kis nyomorultakat, sőt, úgy gondolom, ők már előbb találtak ránk. Tovább sétálunk az erdőben, én pedig igyekszem mindenfele figyelni. Sajnos kezd sötétedni, megeshet, hogy itt kell töltenünk az éjszakát, bár semmi kedvem nincs hozzá... Hirtelen hangokat hallok, mintha egy faág reccsent volna. Automatikusan kardot rántok, és megfordulok, de semmi. Megkönnyebbülten eresztem le a fegyvert, de ekkor egy hangos ordítást hallok. Hátra nézek, egy gondori katona, nyílvesszővel a nyakában bukik le a lóról. Kardomat magam elé tartom.)
Faramir! (kiáltok előre, miközben katonáim felzárkoznak szorosan mellém.) Védelmi alakzatba!
(Hirtelen egyre több fanyűvő vesz minket körül, bár nagyrészüket nem látjuk, ugyanis a fák tetején, bokrokban lapulnak meg. Alacsony, meztelen emberek, csupán egy kis rongy takarja őket. Egy faágon észreveszem az egyik íjászt. Egy katonát sikerül ellöknöm a nyílvessző elöl. Látom, hogy becéloz egy másikat. Nem várok tovább, előkapom a tőrömet, és a mellkasába vágom, amitől lezuhan a faágról. Odarohanok, felveszem a tőrömet és elrakom.)
Alakzatba! (kiáltok, mikor mégtöbben megjelentek. Látom, Faramir már lengeti a fehér zászlót, de nem megy vele sokra. Hirtelen újabb ordítást hallok. Hátranézek, egy katonámnak az alkarját fúrta át egy nyílvessző. Odarohanok hozzá.)
Szorítsd el a karod! (szólok rá.) Szorítsd el, ha mondom! (kiáltom, miközben egy kendővel körbefogja.)
Sajnálom, mást nem tehetek, mert elterjedne a méreg! (mondom halkan, majd a kardomat felemelem és lecsapom a karját. A katona hangosan üvölt, én pedig sajnálkozva nézem.) Talpra! (mondom neki, majd felállítom, és erősebben meghúzom a kendőt a karján, nehogy elvérezzen. Kardomat felemelem, miközben egy fanyűvő tart felém, hosszú lándzsával. Elkerülöm a csapását, majd a hasába vágom kardomat.) |
(Miközben mindenki némán gondolkodik, elmegyek a lovainkhoz. Leveszem az egyikről az egyik sátor vásznát, előveszem a kardomat, majd levágok egy zászlónyi a darabot a fehér vászonból, felveszek a földről egy hosszú botot, és rákötöm. Majd visszamegyek a többiekhez, és megszólalok.)
Ha lehet beszélni velük, és minimálisan értik a nyelvünket, mindenképpen meg kell próbálnunk. Először is valahogy a kedvükben kéne járnunk. Ejtsünk nekik vadat, és gyűjtsünk nekik valami gyümölcsöt. A fegyvereket a biztonság kedvéért tartsuk a kezünk ügyében, de ha megtámadnak, előbb ezt mutassuk nekik, nem a kardjainkat és az íjainkat. (mutatom fel a zászlót. |
Nem tudom, Faramir, először meg kéne őket találni. Olvastam valamit róluk, úgy tudom, valamennyire értenek a Közös Nyelven, de nem igazán beszélnek bonyolult nyelven, csak tőmondatokat tudnak, és keverik is néha a dolgokat, de nekünk ez tökéletes. Viszont vigyáznunk kell velük, mérgezett nyilaik ellen nincs ellenszer. (mondom a csapatnak, majd kérdően nézek fivéremre, hogy most mit tegyünk. Nekem semmi kedvem ezekkel a vademberekkel tárgyalnom, de hát azt hiszem, muszáj lesz.) |
(Odafutok. Nem megyek közelebb a tetemhez, inkébb távolabbról nézem. Egy patak fut végig a tisztás szélén, odamegyek, és lemosom az előbb talált nyílhegyet. Nagyon durva fargású, és egy olyan fából készült, ami csak a Drúadán-erdőben terem. Hirtelen észbekapok.)
Drúadán!!! (kiáltom. Több gondori katona is felém fordul értetlenül, majd megszólalok.) Ez a fa, amelyikből ez a nyílvessző, és feltehetően az (mutatok a halott wargból kiálló nyílvesszőre) készült, csak a Drúadán-erdőben terem. És csak a Drúadán erdőben élnek azok, akik ilyen durván munkálják meg az anyagokat.
A fanyűvők! (kiált fel egy katona.)
Pontosan! (válaszolok.) Az, hogy ezt a wargot a fanyűvő ölték meg, több mint valószínű. Velük kéne beszélnünk. Csakhogy nem nagyon értenek a nyelvünkön. Valakinek van valami ötlete, hogy beszéljünk velük? |
(Látom, Faramir gyorsan el akarja hagyni ezt az erdőt. Nem ellenkezem, nem szívesen töltenék itt még egy éjszakát, valamint kezdem én is egyre inkább úgy érezni, hogy nem vagyunk egyedül. A nyílhegyet elteszem, majd tovább ügetek fivérem után. Három óra elteltével kezdenek már a fák is ritkábban állni, a távolban pedig mintha már látnám Orthanc tornyát. Ha jól számolom, egy-két napi lovaglásra van.)
Tehát oda vezetnek a warg nyomok... (tűnődöm.) Vagy mégsem? (fordulok jobbra, ekkor már tisztán látom amit kell. A nyomok elkanyarodnak, én pedig leugrok lovam nyergéből, és egy fa tövében észreveszem a tetemet.) Gyertek ide! (kiáltok, miközben leguggolok mellé, szám elé tartva kezemet, nehogy elkapjak valamit. Legyek keringenek a farkas holtteste körül, a gyomrából pedig egy nyílvessző áll ki.) |
(Odaügetek Boromirhoz és szemügyre veszek a nyílhegyet.)
Ez orkvér. A nyílhegy nem tudom kié, a vér eltakarja a karcolásokat. Tegyük el, majd lemossuk, most menjünk tovább.
(Megfordítom Grélost, és kicsit gyorsabb tempót diktálok. Hamar túl akarok jutni ezen az erdőn, mert valamiért olyan furcsa. Amikor a fák egy kicsit ritkábbak lesznek, kitekintek a lombok között, és látom, hogy délután fél három lehet. Az éjszakát nem akarom ebben az erdőben tölteni, ezért mégjobban gyorsítom a tempót, amennyire csak lehet, de úgy hogy a nyomokat is lehessen figyelni.) |
De, igen, én is úgy érzem. (mondom halkan Sanagruillnak, miközben lelassítom Tiberitht, hogy a katona közvetlenül mellettem haladjon.) Akárki vagy akármi is követ minket, hagynunk kell, hogy kibontakozzanak az események, így megtudjuk, mi céllal és szándékkal figyelnek. (mondom, mikor észreveszem, hogy a warg lábnyomok elkanyarodnak balra. Észreveszek valamit, leszállok a lovam nyergéből. Jobb kezemről lehúzom a kesztyűt, és leguggolok a lábnyomhoz. Egy kicsit megpiszkálom a földet, majd felállok, kezemben egy nyílvessző hegyével.)
Nézzétek mit találtam! (mutatom a nyílhegyet, amire fekete vér száradt rá.) |
(Ahogyan haladunk az erdőben, furcsa érzés fog el. Valaki mintha figyelne. Végigfut a hideg a hátamon.) Kapitány Urak! Önök nem érzik úgy mintha valaki figyelne, követne minket? Mert én nagyon is úgy hiszem, hogy nem vagyunk egyedül. Lehet, hogy óvatosabban kéne járnunk. |
Rendben, azonnal jövök a többiekkel! (mondom, majd rohanok is vissza a táborhelyhez. Három perc alatt vissza is érek.)
Gyerünk, készüljetek, indulunk! (verem fel a társaságot, miközben egy vödör vizet öntök a pislákoló tűzre.) Innen folytatjuk a nyomozást, lényeges dologra akadtunk! (mondom gyorsan, miközben felnyergelem Tiberith-t.) Minden nyomot tűntessetek el, ami arról árulkodna, hogy itt jártunk! (mondom, majd néhány perc elteltével már az erdőben ügetünk.) Mindent elrendeztünk! (mondom Faramirnak, majd elé vezetem Grélost.) |
Ez az a hely ahol két hete vallattuk az orkokat. És ezek... (mutatok a wargnyomokra.) ... ezek nem kéthetesek. De csak egy-két nappal későbbiek a mieinknél. És wargnyomok... tehát jó nyomon haladunk. Innen folytatjuk a nyomozást. Lóra mindenki, elég időt kapott mindenki pihenni. Én itt várok. Ha ideértetetek, indulunk. |
Nem vagyok fáradt. (mondom Faramirnak.) Már elég rég elmentél, gondoltam utánad jövök. (látom az arcán a türelmetlenséget, ismerem pontosan ezt a tekintetet.) Mondd, mit találtál? (kérdem, miközben közelebb lépek.) |
(Boromir tűnik ki a fák közül. Hátrafordulok.)
Üdv. Nem úgy volt, hogy te alszol? Miért jöttél utánam? |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
