|
Témaindító hozzászólás
|
2011.08.28. 19:01 - |
Az előző csatában, a haradiak elmenekültek, de Boromir rajtükütött, de a mumakok eltűntek. Sokakat nyugtalanít, hogy hová lettek a mumakok, ezért elindulunk megkeresni. Éomerrel kell Cair Androsnál találkozunk, onnantól vele és csapatával együtt megyünk tovább keresni az eltűnt bestiákat. De amíg elérünk Cair Androsba az is két napi út... |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
(Hátulról egy kisebb csapattal érkezem, mert valami dolgom volt. A mellettem érkező katonát egy nyíl leteríti. Első látásból megállapítom: ezek nem orkok. Berohanunk a fák közé, eközben meglátok valamit a hegyen. Nem ork, ember. Csakis haradi lehet. Faramirhoz futok.)
Üdv kapitány, 10 fővel (immáron csak kilenc) megérkeztem. Megfigyelésem szerint, elég biztos hogy haradiak támadtak ránk. |
(Elindulunk, hogy megkeressünk hat orkot. A legötbb íjász még tisztogatja a fegyverét, de én, Boromir és Faramir a távcsövekkel egyre jobban nézzük a tájat, hátha találunk valamit. Imrahil a táborban maradt őrködni. Remélem nincs baj...-gondolom. Aztán tovább pásztázom a tájat. 6 ork bármerre lehet az erdőben, de lehet, hogy fent a hegyen lesben állnak. Minden lehetséges... Oda megyek Faramirhoz.)
Üdvüzlöm kapitány! Nem találtam semmit keleti irányban. Fölküldök egy embert a hegyre, hogy megnézze, hogy hol lehetnek még. Addig én letisztítom a kardom.(mondom)
(Felküldöm az egyik emberemet, hogy nézzen körül, de utasítom, hogy vigyázzon és a legkisebb pisszenésre is maraddjon csöndben és ne mozduljon. Felmegy és nézelődik. Addig előveszek egy rongydarabot és elkezdem tisztítani a fegyveremet. Aztán elkezdem keresni a nyílvesszőket, amiket kilőttünk, mert lehet, hogy még hasznukat vesszük... Meg is találom az ork hullákat és összesen19 kilőtt vesszőt találok. Visszamegyek a többiekhez és odaadom azoknak akiknek hiányzik nyílvesszőjük, de 3-at megtartok. Közben az emberem még mindig a tájat kémleli, mikor hirtelen szisszenést hallok és az ember mellett becsapódik egy nyílvessző. Gyorsan leugrik a szikláról és mi odarohanva segítjük, hogy ne üsse meg magát nagyon, és egy kicsit megfogjuk ugrás közben. )
Gyorsan minden íjász a fegyveréhez!!! Támadnak! (mondom) A fák mögé, ott nem fognak eltalálni!
(Beloholunk a fákhoz és abban a pillanatban eláll a nyílzápor. Próbálok kinézni, de abban a pillanatban, hogy kidugom a fejem az erdő sűrű lombjai közül egy nyílvessző csapódik egyenesen a mellettem lévő fa törzsébe. Visszahúzom a fejem és megpróbálok a fához jutni. Kitépem a nyílvesszőt és odaviszem Faramirnak.)
Kapitány úr! Itt egy kilőtt vesszőjük. Én orknyílnak nézem, de nem vagyok benne biztos. A faragása durva és szálkás, a toll csálé és ritka, de a hegye valami oknál fogva inkább a haradi vesszőkre hasonlít. Szakállas nyílnak nézem és oldalt a nyílhegy hátuljánál, ahol rá va dugva a fára, két tüske szerű rézdarab áll ki. Ki lehet a támadó?(kérdezem) |
| Én itt maradnék őrködni ha lehet! (Itt maradok. Hirtelen lépéseket hallok. Megfordulok. 10 ork van ott. Látják, hogy egyedül vagyok, ezért támadnak. Felkapok egy íjat, és lelövök párat. Mikor 5 maradt, és é tiszta vér vagyok, elesek, és elájulok. Mikor felkelek, épp le akarnak szúrni engem. Megragadom a kardom, de nem mozdítom, higgyék azt, halott vagyok. Bevált. De azért mégis le akarnak szúrni. De ekkor a kardot megsuhintom, mire egy ork szétesik. Karddal harcolok, az íjt elvesztettem, nem emlékszem mikor. A halott ork kardját is felkapom. Ekkor bekerítenek. Közelebb jönnek. Szinte mellettem vannak. De ekkor az egyik kardot eldobom, mire egy meghal. A többi rápillant. Most nagy szerencsém volt, mert egy pillanat idő is elég ahhoz, hogy hirtelen szúrjak, úgy, hogy nem veszik észre. Egy maradt. Ő a kezemen ejt egy mély sebet, de ekkor leszúrom. Eldobom a kardom, és befáslizom a kezem, majd lefekszem.) |
(Elvisszük a táborba az orkokat. Jól megverjük, és kikérdezzük őket.)
Hányan voltatok?
53-an!
(Ez a módszer jónak tűnik, hiszen az ork őszintén beszél.)
Ti ütöttetek rajta a lovascsapaton?
Nem.
Tárgyalni akartatok a haradiakkal?
Igen.
Sikerült?
Nem, mert megvadultak a mumakjaik, és szétszóródtunk.
Utána ütöttek rajtatok a lovasok?
Igen.
És a haradiakkal mi lett? Ők merre mentek?
Nem tudjuk.
Hát mit tudtok?
Azt hogy néhány haradi elment megkeresni néhány mumakot. Megtalálták őket, de amikor mi odértünk tárgyalni a mumakok megvadultak. Mert megláttak... egy...
Folytasd (mondom az orknak.) Mit láttak meg?
Egy lovascsapatot, ami vagyszázötven főből állt. Rájuktámadtak, megharmadolták a sereget, de a lovasok végeztek az mind a néggyel.
És a haradiak?
Elmenekültek.
Merre?
Nem tudjuk. Mi a magunk bőrét mentettük ezért bejöttünk a fák közé, és felmásztunk erre a hegyre. De amíg az erdő felé futottunk sokunkat kilőtték. 26-an maradtunk.
Mindent tudunk! (mondom.) Ezeket öljétek meg! Nehogy eljárjon a szájuk! (a katonák megteszik.) 20-at kivégeztünk. A maradék 6 bárhol lehet. Keressük meg őket!
(Én előbb visszamegyek a sátorhoz, és elengedem Radagastot, mert már tud mozogni, majd én is csatlakozom a többiekhez, hogy keressük meg azt az öt orkot. Ha megöljük őket, indulunk tovább Cair Androsba, közölni Éomerrel, hogy a mumakoknak végük, de itt egy újabb feladat is: megkeresni és kivégezni az újabb haradi csapatot - igaz most legalább nincsenek benne mumakok.) |
Mikor érünk végre Cair Androsba?? |
(A kihallgatás nem sikerült úgy, ahogy kedvező lett volna, mert az egyik "katona" mellbelövi az orkot. Az felordít és rúgkapálni kezd. )
Gyorsan Orvost!!!(ordítom) Gyerünk vagy lőttek az egésznek!
(Erre jön az orvos és az orkot letesszük a fűbe.)
Hihetetlen, hogy orkot mentünk...(morgom)
(Kihúzzuk a nyilat a testéből és bekötözzük azt. Még jó, hogy a bal mellébe talált...)
Tudsz beszélni?(kérdezem az orkot)
(Az csak hörög és mintha szavakat mondana...)
Gyorsan orvosságot!(mondom)
(Hoznak mindenféle gyógyszert, ami segíthet, így az ork egy kissé erőre kap. Találunk nála orkpálinkát, azzal is megitatjuk.)
Most tudsz beszélni?(kérdem)
Iiii...gen. (válaszolja vékony hangon)
Boromir kapitány! Tud beszélni! Addig vigyázunk a másikra!(mondom)
(Odamegyek a katonához, az íjamat rászegezem és még két katonával lefegyverezzük, majd egy fához kötözzük. )
Na, ezzel megvolnánk!(mondom)
(Ekkor morgások és hörgések zaja üti meg a fülünket és tompa lábdobogások.)
Mi ez? Orkok?(kérdezem)
(Gyorsan egy távcsövért nyúlok és felmegyek egy fára. Hirtelen két nyíl csapódik oda, ahol én állok, és az egyik súrolja a kezemet.)
Áááá..(ordítom) Orkok!!! 12 ork! Felénk jönnek! 5 íjászuk van!
(Leugrok a fáról és egy gyors kötözést kérek, majd mindenkit fák mögé állítok az íjászok közül, kivéve a kapitányékat. Az orkot elvisszük egy szikla mögé és letesszük. Mivel nem tudott mozogni, ezért nem kellett megkötözni...)
Íjászok! Mikor megjelennek, mindenki tüzeljen, de ne egyszerre, hanem egymás után gyors váltással! A szélüket lőjétek, hogy tömörüljenek!(adom ki a parancsot)
(Megjelennek az orkok és először Mablung lövi ki az elsőt. Aztán a többiek is lőni kezdenek. Kinézem magamnak az egyik íjászukat és megcélzom a nyakát. Telibe találom és az felbukik. Majd ismét egy sortüzet kapnak és akkor oldalról a nehézfegyverzetű katonáink megtámadják az orkokat, akik meglepődnek és futásnak erednek. Ekkor az egyiknek a lábát megcélzom és kilövöm a bokáját, majd megcélzok még egy orkot, és annak a combját lövöm át. A katonák elkergették vagy leöldösték az orkokat, majd megfogták a két orkot, akik nem tudtak elfutni.)
Boromir kapitány! Javaslom, hogy most ne öldössük le őket, hanem csak rúgdossuk meg, vagy verjük meg őket, han nem válaszolnak. Ha nem megy úgy akkor jöhet a nyilas módszer... (mondom) |
(Hátulról hallgatom az ork kihalgatását.) |
Elindultunk Éomerékhez, mert ők is segítenek a nyomozásban. Most ejtettünk ork foglyokat ,de egyik sem beszélt, viszont most fog az egyik beszélni. Igazából ezt a nyilas kihallgatási módszert a Ridley Scott féle Robin Hood-ból vettem XDDD
(Az íjat még mindig a kezemben tartom.)
A Nagy Szemtől azt a parancsot kaptuk, tárgyaljunk a haradiakkal, hogy álljanak mellénk!
Voltak velük mumakok is? (kérdem.)
Rohír lovasok ránk támadtak, páran elmenekültünk!
Éomerék... (motyogom.)
Találkoztunk a Haradiakkal, akik azt mondták, a mumakjaik megvadultak!
Megvadultak? (csodálkozom.)
Amikor meglátták...
Folytasd! (tartom rá a kifeszített íjat, ahogy két másik katonám is. Rájuk nézek, az egyiknek remeg a keze.)
Amikor megláttak egy... (ekkor véletlenül kilövi a nyilat, ami áthasítja az ork mellkasát.)
Megőrültél? (ordítok rá, majd a torkához szegezem a kardot.) |
Egy összefoglalót kaphatnék? :D |
(Feszült izgalommal várom az ork beszámolóját.) |
(Megdöbbenten nézek a távcsőbe, majd elrakom azt, és leugrok a fáról.)
Faramir! (ordítok, miközben kivonom a kardomat.) Faramir! Vonulj vissza! (ordítok ahogy csak tudok, majd ismét a távcsövembe nézek, és látom, hogy öt ork körbeveszi a fivéremet. Odaugrok, majd levágok egyet, aztán egy másikat is, viszont a job szélső megsebesíti a vállamat. Felszisszenek, majd azt is levágom. Egyet elkapok, majd leütöm, és megkötözöm, az utolsóval Faramir bánik el. Az orkot kikötözöm egy fához, majd tíz lépés távolságot tartva tőle, megállok. Kérek egy íjat, meg három nyilat. Megvárom, amíg az ork felébred.)
Beszélj! (kiáltok rá.) Mondj el mindent a küldetésetekről. Mindent!
Csak szeretnéd... katona! (röhög, majd felajzom az íjamat, és becélzom a fejét.)
Úgy sem mered! (szól vissza lazán, mire kilövöm a nyilat, ami pontosan a feje mellé csapódik a fába, sebet ejtve denevérfülén. Felordít, mire ismét felajzom az íjat.)
Még célozni sem tudsz! Ölj csak meg, mocskos kutya! Nem mondok semmit! (kiabál rám rekedt hangon, mire ismét kilövök egy nyilat, ami átlyukasztja a kezét. Most már sokkal hangosabban üvölt, miközben kezéből ömleni kezd az undorító fekete orkvér, majd előveszem a harmadik nyilat.)
Utolsó nyíl, utolsó lövés! (mondom.) Beszélsz, vagy nem beszélsz! Ezután már nem lesz alkalmad...
Beszélek! Beszélek! (kiabál dadogva.) Elmondok mindent! |
(A táborunktól nem messze sétállgattam, hirtelen egy nyílvessző suhant el az arcomtól pár miliméterre. Halálra rémültem, de nem volt időm az első nyílvesszővel foglalkozni, mert rögtön jött a másik. Beugrottam az első szikla mögé amit megláttam."Ez megvéd!"- gondoltam. Felhúztam az íjamat és kinéztem a szikla mögül. Két orkot pillantottam meg. Az egyiknél íjat, a másiknál tőrt láttam. Kiugrottam a szikla mögül, és lőttem. Az íjász ork holtan esett össze, de a kardos elkezdett felém rohanni! Segítségért kiálltottam, és futtottam, ahogy csak bírtam. Elértem a sátrakhoz, és megpillantottam egy szabad kardot felkaptam, és az ork elé álltam. Fenyegetően rohant felém de én suhintottam a kardommal, és az ork feje lerepült a testéről. Arra gondoltam ideje beszerezni egy saját kardot!) |
(Láttam, hogy az ork kifut a sátorból és eltűnik a fák között. Mindenki utána ment, de én elővettem a távcsövet és ordítottam egyet...)
FARAMIR!!!(kiáltottam) Egyszerűbb, ha ezen keresztül nézed, hova megy.(dobtam neki a távcsövet) Majd mi egy fára felmászunk és megpróbáljuk átfésülni a terepet.
(Felmásztam gyorsan egy fára és felmentem a csúcsára. Szerencsére jó mászó vagyok... Nézek jobbra, nézek balra mindenütt tisztások, de sehol nem látok orkot. Nézek erősebben, hát meglátom egy fán a nyomorultat, maint kapaszkodik. Úgy látszik nem céltalanul, mert egy kőpárkány volt a fa mellett. De honnan tudta hogy arra van?(futott át az agyamon) Gyorsan lekiáltottam, hogy hol van és magam is a fákon ugrándozva elkezdtem közeledni hozzá.)
Úgysem menekülhetsz előlem ork!(üvöltöttem utána)
(Ettől egy kis ideig nem mozdult így két fányit előrébb haladtam, majd levettem vállamról az íjamat és nyilathelyeztem a húrra, majd céloztam. Lőttem, de csak a ruhája szélét találtam. Újra céloztam és pont a feje fölé lőttem a nyilat. Ekkor még hármat így kilőttem és az ork nem tudott átmenni a kőpárkányra.)
Siessetek katonák! Mindjárt megszökik!(mondtam)
(Boromirt is láttam egy fára felmászni, kezében egy távcsővel. Gyorsan átlendültem egy fán és megpróbáltam elérni egy közelben lévő sziklaperemet. Felmásztam rá és láttam, hogy az ork a sziklapárkányon van már és, hogy egy kitaposott ösvényen megy. Ekkorra már sokan felértek a nyomában, én meg elkezdtem megmásznni a sziklát. Túl sokáig bámészkodtam, mert már a legtöbben felértek előttem, még Boromir is ott ált és döbbenve nézett bele a távcsövébe.)
Mi a baj uram? Még elkaphatjuk!(mondtam kissé bizonytalanul)
(Ám a kapitány nem válaszolt, helyette egyre jobban belemélyedt a távcsőbe és arcán a megdöbbenés jelei mutatkoztak. Mire én is felértem a távcső már a kezében volt és felém fordult...)
Mi a baj kapitány?(kérdeztem) |
Rendben van. (mondom. Közelebb lépek Anbornhoz és a fülébe súgom, hogy az orkok ne hallják.) De csak itt helyben, mert nem tudjuk magunkkal vinni őket, utána pedig feltétlenül ki kell végeznünk őket, mert még eljárhat a szájuk rólunk. Lesgorn! (Szólítom meg a felcsert.) Lásd el Radagastot a másik sátorban.
(Odalépek az első orkhoz.)
Mi dolgotok akad ily messze Mordortól?
(Csönd. Az ork torkának szegezem az íjamat.)
Felelj!
(Az ork nem felel. Kiengedem a kezemből a nyilat, így az ork holtan csuklik össze. Rászegezem a másodikra.)
Ha nem akarsz társad sorsára jutni most megmondod, mit csináltok erre. Ha hazudsz, azt meg fogjuk tudni, és akkor is halál fia vagy.
(Az orknak - megriadva a halál lehetőségétől - megered a nyelve.)
Rohanban voltunk. Rajtaütöttünk egy lovascsapaton.
Hárman maradtatok? Győztetek, vagy csak elmenekültetek?
Elmenekültünk. Csak hárman éltük túl.
És honnan tudtátok, hogy arra tart egy lovascsapat?
Sz.... Szaru... Szaruon, mármint Szaurontól. A Nagy Szem szinte mindent lát.
Látott mumakokat is?
Nem szokta az orrunkra kötni, hogy mit lát. Csak fontos dolgokat.
Mekkora volt a lovascsapat?
20 főből állt.
Én nem hiszem hogy uratok ezért küld el titeket ily messzire Mordortól. Mit csináltatok még?
Kerestünk valamit.
Micsodát?
Nem tudom! Nem köti az orrunkra.
De hát hiába kerestetke valamit, ha nem tudjátok, mi az. Valakinek, például a parancsnokotoknak tudni kell! Ki az? Meghalt?
Épp az előbb. (bök a fejével röhögve az általam előbb megölt orkra. Rámvicsorog.)
De miért ütöttetek rajta a csapaton?
(Az ork nem válaszol. Rámröhög, majd egy hirtelen mozdulattal kiüti az íjat a kezemből, rámveti magát, a földhöz szegez, lefogja a kezeimet, és készül elharapni a torkomat. Az egyik katona idejében kapcsol, lehajol, és evágja az ork nyakát.)
Te jössz! (mondom az utolsónak. De ő kitépi magát az őre kezéből, és kifut a táborból. Minden íjász utánalő, de senki sem találja el, így hamarosan eltűnik a fák között.)
Gyorsan! Megkeressük, mielőtt messze jutna! Mindent hagyjatok itt! Nebolond! Gyere velem!
(Miközben az orkot keressük, átgondolom a helyzetet. Kerestek valamit titokban, valószínűeg a mumakokat. De rajtaütöttek egy csapaton. Ha titokban akarták tartani a küldetésüket miért ütöttek rajta a csapaton, ami valószínűleg Éomer csapata? Talán Éomerék megtudtak valamit? Minden világos lesz ha eljutunk Cair Androsba, és beszélünk Éomerrel. De egyenlőre ezt a fránya orkot kéne megtalálni. És megpróbálni kiszedni belőle még valamit, utána megölni.) |
Gyerünk emberek, siessünk, mert kb. 1 óra múlva pirkad!(mondom az embereimnek, amint éppen egy erdőben kutatunk) A kapitány nem fog megvárni, ha késünk.
(Megyünk egyre beljebb az erdőben, amikor megállunk pihenni. Az egyik katona leveszi a sisakját és egyszer csak felkiált...)
Ti is halljátok ezt!? Lódobogás!(mondja)
Mi??? Vegyük le a sisakot, hogy jobban halljunk!(mondom) Igazad van, lódobogás. Kérem a táborból hozott távcsövet!
(Belenézek a távcsőbe és meglátjuk a zaj okozóját. Ugyanaz a csuklyás férfi, aki a táborban volt, és most az Orthanci erőd felé vágtat. Egyszer csak lebukik a lováról és a lova 2 méterrel odébb elvágódik a földön. Jobban szemügyre veszem és látom, hogy egy nyíl közvetlenül a job mellébe fúródott és, hogy a lovának is van egy nyíl a nyakában.)
Ez mi volt?(kérdem)
(Egy kicsit jobb felé irányítom a távcsövet, és ekkor meglátok 3 könnyűfegyverzetű orkot.)
Hogy kerültek ide? Biztos a hegyeken át jöttek, de miért ilyen messze Mordortól? Ez különös...(gondolkodom)
Emberek! 3 ork közeledik felénk. Élve kell elkapnunk őket! Én és másik íjász társam egy-egy fa mögé rejtőzünk és ti hárman, mivel nehézfegyverzetűek vagytok eléjük álltok. Mikor le akarnak rohanni fogjátok el az íjászukat és mi pedig lefegyverezzük a másik kettőt. Ha megvagytok az íjásszal akkor segítsetek nekünk, de egy ember maradjon ott őrizni! Világos!? Akkor gyerünk!
(Minden úgy van ahogy megbeszéltük. Én és a másik íjász bebújtunk egy-egy fa mögé és vártunk. kb. negyed óráid várhattunk, amikor megjelentek az orkok. Mikor meglátták a 3 csalit habzó szájjal nekirontottak, de azok megfogták gyorsan az íjászt és én meg a társam az íjunkat a másik kettőnek szegeztük, mondván; "Adjátok meg magatokat!". Akkor megkötöztük őket és visszahurcoltuk a táborba, de mielőtt elindultunk volna megkérdeztük, hogy csak ők voltak-e itt. Erre igennel feleltek. Akkor elhoztuk a követet is és gyorsan a táborba vittük, miután kihúztuk a nyilat a testéből és bekötöztük.)
(Megérkeztünk a táborba és éppen idejében. Mindenki meglepődött, mikor megláttak minket. Odamentünk Boromir és Faramir kapitányhoz.)
Kapitányok, jelente, hogy sikerrel járt a felderítés! Ezt a három orkot fogságba ejtettük és elhoztuk a sebesült követet is. Sürgős ellátás kell neki, mert már alig vesz levegőt.(mondtam, mire azonnal orvost hívtak) Felötlött bennem a kérdés, hogy hogyan kerültek ide az orkok, de erről nem hajlandóak beszélni... Azt javaslom vallasssuk ki őket!(mondtam) |
Köszönöm, Anborn. (mondom, majd elveszek egy szelet kenyeret és megeszem, majd iszok rá egy kis bort.)
Fogalmam sincs ki volt a köpenyes, majd holnap megkérdem Faramirtól. És az engedélyt megadom, ha nem tudsz aludni. (mondom, majd iszok még egy kis bort, és tovább bámulom a pislákoló tüzet.) |
(Befekszem egy sátorba, és egy jót szunyálok, de az íjamat kéznél tartom.)
|
(Egy sátorba én is bemegyek, és pihenek, hogy holnap pihent legyek.) |
(Letáboroztunk és felállítottuk a sátrakat. A tábortűz már égett mire én is odaértem. Láttam, hogy egy köpenyes alak lovagol el a tábortól és gyanakodni kezdtem.)
Mindegy! Most nem ezen kell gondolkozni!(mondom magamnak) Ideje, hogy a holnapi út előtt kipihenjük magunkat.
(Odamegyek Boromirhoz és engedélyt kérek, hogy 4 emberrel körülkémlelhessünk, majd a táskámból előveszek egy kenyérdarabot és egy kulacs bort, és megkínálom belőle Boromirt is. Megkérdezem, hogy ki volt az az alak aki ellovagolt.) |
(Bemegyek Faramirhoz, de látom, hogy alszik, ezért nem zavarom. Átmegyek az én sátoromba, majd lefekszek én is, mivel hosszú út vár még ránk. Akárhogy próbálok, de nem tudok elaludni. Egyfolytában azon jár az eszem, vajon hová tűnhettek a mumakok? Mi lehet a rohírokkal? Vajon ki lehetett a csuhás alak? Felállok, majd kilépek a sátorból.)
Leváltalak, menj aludni. (motyogom az éjjeli őrnek, majd leükök egy farönkre, és a tüzet kezdem bámulni, és tovább gondolkodom azokon a dolgokon, amiken eddig.) |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
