|
Témaindító hozzászólás
|
2012.04.04. 18:09 - |
Gondor két kapitánya egyre furcsább ügyekbe keveredett bele, ezért, hogy az ügy végére járjanak, és számos kérdést megválaszoljanak, útra kelnek, hogy átvágjanak Középfölde vad tájain, egészen Vadusvardig és a rohani mezőkig.
Résztvevők:
Faramir, Boromir, Sanagruill, Drundra |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
(Faramir már nagyon rég nem tért vissza, ezért elindulok utána az erdőbe. Lehetséges, hogy túlságosan is féltem az öcsémet, annak ellenére, hogy én mondtam neki azt, hogy nem kell mindenért aggódni. De hát mégis mit tehetnék? Ő a testvérem, látom, hogy kissé önfejű, emiatt bajba is kerülhet. Nem mintha én nem lennék ilyen. Gondolataimból egy hang zökkent ki, mégpedig egy bokor reccsenése. Hátranézek, semmit nem látok, ezért tovább megyek, kezemet kardom markolatán tartva. Nem sokára meg is pillantom fivéremet, utánna rohnok.) |
(Ahogy az erdőben megyek egyre beljebb, egyre sűrűbb lesz, ezért visszafordulok. Hirtelen meglátok valamit a földön feküdni. Közelebb lépek, egy halott ork az, a hátából nyíl áll ki. Ahogy kiveszem, észreveszem, hogy ez egy gondori nyílvessző. A miénk. Itt voltunk két hete, amikor még a mumak ügyebn nyomoztunk, ez az ork valószínűleg az áldozatunk lehetett. Távolabb lépek tőle, mert 2 hete itt rohad, és nem szeretném elkapni a dögvészt. Körülnézek Ezen a helyen, és meglátom a lábnyomainkat, viszonylag jól megmaradtak. Követem kicsit őket. Arra a helyre érek el, ahol a fához kötözve vallattuk az orkokat. Itt nincsenek ork hullák, pedig itt öltük meg a legtöbbet. De van viszont más. Idegen nyom, ráadásul sok: a wargoké...) |
(Örömmel látom, hogy Boromirra is hatott az ital. Valóban jól jön ha ilyen nagy útra indul az ember. Mivel most ébredtem és nagyon éhes vagyok, oda üllök a többi katona közé magam is, és reggelizek. Igen jó a hangulat köztük, történeteket, mesélnek, viccelődnek, és mint a testvérek megosztják az étküket.) |
Köszönöm! (veszem át tőle a kulacsot, majd beleiszok egy kortyot. Nem túl rossz az íze, és tényleg, alig telik el öt perc és már jobban is vagyok. Visszaadom az italt, majd felállok és lassan az erdő felé indulok.) |
(Lassacskán kinyitom a szemem, és látom, hogy rajtam kívűl mindenki ébren van, ezért gyorsan összeszedem magamat, és odamaegyek a tűz maradványaihoz. Boromir igen nyúzottnak tűnik, bizonyára Ő volt az őr. Faramir pedig épp az erdő felé vette az irányt. Odalépek Boromirhoz.) Uram! Látom megviselte az őrködés. Kér egy kicsit? (Nyújtom neki a kis kulacsot, melyet még apámtól örököltem.) Egy kis ébresztő, hogy könyebb legyen a napja. Még mielőtt elindultam, anyám adta a kezembe, fáradtság ellen. Valamiféle tünde ital, egy kószától vette. Igen ízletes, és erőre kap tőle az ember. Sebekre is használ, és elűzi a fáradtságot. (Mondom miközben tartom felé a kulacsot, melyből finom illat kezd terjengeni.) |
Nem, Faramir, egyáltalán nem vagyok fáradt! (hazudok, ugyanis nem szeretném lassítani a küldetésünket.) Mindenki kap még egy óra pihenőt, aztán tovább megyünk! (mondom, miközben végigsétálok az embereim előtt. Fáradtak, és megviseltek, de viszonylag sikerült kipihenniük magunkat. Iszok egy kis vizet a kulacsomból, majd odadobom egy katonámnak, igyon ő is. Aztán Tiberithez lépek, megsimogatom a fejét. Látom rajta, őt is eléggé megviseli ez az út, de edzett állat, bírja az iramot. Még hosszú út áll előttünk Rohanig.) |
Boromir! (lepődök meg. Ránézek, majd látom hogy nagyon fáradt.) Hogy aludtál? (hirtelen észbekapok, hogy azért ilyen fáradt mert egyáltalán nem aludt.) Ó... akarsz még aludni? Ha akarod aludhatsz, csak akkor meg kell kockáztassuk ma az éjjeli lovaglást, ami nem lenne előnyös, mert úgy érzem az a nazgul itt van a közelünkben. De te csak aludj, nyugodtan. (Ekkor kijön két katona az egyik sátorból. Szólok nekik.) Uraim! Ma csak délben látunk neki a lovaglásnak, az emberek fáradtak, hadd aludjanak. Maguk ketten őrködjenek, én járok gyet az erdőben. Szalonna és kenyér van a kondérban. (mondom, majd elköszönök Boromirtól, és elindulok a fák felé. Közben rájövök, hogy az emberek azért fáradtak, mert nem pihenték még ki az előző nyomozás fáradalmait. Ezen gondolkodva lépek be a fák közé.) |
(Faramir elmegy aludni, én pedig még hosszasan ülök a tábortűznél. A csapatból már mindenki alszik, így hát rám, mint kapitányra marad az őrködés. Erősen kell koncentrálnom, hogy ne aludjak el, ugyanis elég fáradt vagyok. Felállok, lovam nyeregtáskájából előveszem a kulacsomat, öntök egy kis vizet a kezemre, majd megmosom az arcomat és a szememet, hogy felfrissüljek, majd visszaülök a farönkre. Hosszasan nézem a kialvó, már csak pislákoló tüzet. Karommal megtámasztom a fejem, már majdnem alszok, de hirtelen felkapom a fejem, amikor mozgást hallok. Szétnézek, de semmi. Csak a sötét erdőt látom mindenütt. De nem, mintha mégis... mintha egy lovas formáját látnám a sűrű fák között. Felállok, és arra közeledek, de egy perc múlva már nem is látom. Lehet, hogy csak képzelődtem... Visszaülök a tábortűzhöz, de erőt vesz rajtam a fáradtság, elszunyókálok egy órára. Kora hajnalban léptek zajára ébredek nem messza a tábortűztől. Faramirt látom, ahogy a kialudt tüzet piszkálja. Nagyot ásítva felállok, és mellé lépek.) |
Igazad lehet. (mondom. Épp ekkor nyelem le az utolsó falatot, ezért úgy döntök, lefekszem.) Most megyek, lefekszem, kimerített a hosszó lovaglás. Jó éjt!
(Bemegyek a sátorba, leveszem a páncélomat, majd lefekszem az egyik matracra. Még sokáig nem bírok aludni, mert bátyám szavain gondokodom. Hajnalban mégis pihenten ébredek, majd kimegyek megetetni Grélost.)
Készülj fel, ez a mai fárasztó lovaglás lesz. (Megpaskolom a fejét, majd visszamegyek. Benézek a sátrakba, és látom, hogy csak én keltem még fel. Mivel az emberek fáradtak, nem ébresztek fel senkit, hagyom hogy aludjanak, inkább felélesztem a tüzet, és újabb adag szalonnát tűzök fel a tegnapi nyársamra.) |
(Hosszú ideig csendben ülök, és elgondolkodok azon, amit Faramir mondott. Elég kellemetlen lehet neki ez az apánkos téma, ezért nem is válaszolok rá, a lényegre térek.) Elméletileg Éomer és csapata már Edorasban van, majd én beszélek vele. A te utad Vasudvardba vezet. (nézek rá.) Feltéve ha még mindig oda szeretnél menni. (mondom.) Igen, valóban túl sokat aggódsz. Erre oda kell figyelni. Nem lehet mindig minden tökéletes, Faramir. Nem tudsz egyedül mindenre odafigyelni, és cselekedni minden ügyben. Csak akkor válhat belőled jó hadvezér, ha megbízol az embereidben, és tudnod kell, hogy ez köncsönös! Soha se próbálj meg felülkerekedni önmagadon, nagy hátrány lehet, ha egy nagyon fontos ügy miatt elfelejtesz arra figyelni, ami számodra fontos. |
(Némán eszem tovább a szalonnás kenyeret, majd amikor már elég kínosnak érzem a csendet, megszólítom Boromirt.)
Most nem akarok apánkról beszélni, szinte az egész viszonyom kezelését a te válladra raktam. Majd valahogy megpróbálom leszedni rólad ezt a terhet, és hogy tudd, hogy köszönöm amit tettél, és nem csak kihasznállak. Remélem ilyen meg sem fordult a fejedben. (nem akarom hogy erre válaszoljon, ezért gyorsan arra terelem a szót, amiért eljöttünk, a küldetésre.) Egyébként hogy bírja Tiberith az utat? Mert Grélos nehezen. Valamint szeretném azt is tudni hogy a többiek hogy bírják. Mert szeretnék megkockáztatni még egy utat. Eljutni Cair Androsba, és megnézni hány embert veszített Éomer, valamint meghálálni neki az előző nyomozáson való segítséget. (de most hagyom szóhoz jutni Boromirt is eért felteszek neki még egy kérdést, ami szerintem minden eddiginél fontosabb.) Vagy szerinted túl sokat aggódom minden miatt? |
(Éjszakára, mivel sátrat nem cipeltünk magunkkal, egy szikla hasadékában meghúzódunk. Tábortüzet rakunk, és amikor a kics csapat többi tagja már alszik, odaülök Faramir mellé a tűzhöz.)
Igen, kérek! (mondom, majd elveszek egy nyársat, ráhúzok egy szalonnát és sütni kezdem. Közben csepektetek zsírt egy szelet kenyérre. Amikor megsült a szalonna, felvágom a tőrömmel, majd jóízüen enni kezdek. Látom Faramiron, hogy elég gondterhelt, megviseli ez az ügy, valamint apánkkal való viszonya is.) |
(Már látom hogy alkonyodik, és Sanagruill is fáradt, hogy ennyit futott. Hátranézek, mindenki leszegett fejjel üget. Ráteszem a kezem Grélos szügyére, még ő is megizzadt.)
Állj! (kiáltom.) Látom fáradtak vagytok, itt maradunk éjszakára.
Leszállunk a lovakról, majd tábort verünk. Reméltem hogy ma többet tudunk lovagolni, de ha az emberek fáradtak inkább nem erőltetem a hosszú lovaglást. Amikor beesteledett, kiülök a tűzhöz, előveszek egy szalonnát és egy kenyeret, majd elkezdem csöpögtetni a szalonnát. Boromir épp ekkor jön ki a sátrából.)
Kérsz? Végre valami tisztességes étel, nem ragu. (mondom, majd beleharapok a kenyérbe.) |
Konkrétumokat mi sem tudunk. (mondom Sanagruillnak.) Amit biztosan tudunk, hogy a Fehér Szarumán több titkot rejteget , mint gondolnánk. Erős a gyanúm, hogy többet tud a dologról, mint amit elmond. Radagastot, a Barnát azért akarjuk felkeresni, mert miután megmentette Faramirt, elment Gondorból, mielőtt beszélhettünk volna vele, nem árulta el, miért kergette el a Nazgult. (vázolom fel nagyjából a helyzetet.) |
Köszönöm Uram! (Mondom boldogan) Szóval mi ügyben járnak el az Urak? (Kérdem kíváncsian)
Mert a városban, csak pletykákat hallottam, arról hogy Szarumánnak is köze van ehez a rejtélyes ügyhöz, és Radagast a barna neve is elhangzott. Bizonyára komoly lehet a dolog ha már a mágusok is belekeveredtek!? (Mondom kíváncsi-kérdő hangon) |
(Egy gyalogos katona utolér minket. Látom, hogy Sanagruill az, az egyik újonc itt. Fogalmam sincs, honnan került ide, de ha jól tudom, Osgiliathból helyezték át hozzánk.)
Engedély nélkül hagytad el a Fehér Várost? (kérdem, szigorú arcot vágva, miközben a lovammal megállok előtte.) Ez dezertálásnak minősül, és a szökevények büntetést kapnak, tehát (Én, Eddard, a Stark házból halálra ítéllek XDD) te sem vagy kivétel. (mondom halál komolyan, majd elnevetem magam.) Természetesen segíthetsz nekünk, mindig jól jön egykét bátor és hűséges katona. (mosolygom.) Szerencsédre épp van egy szabad lovunk! (mondom, majd az egyik katonám maga mellett elővezeti a sötétbarna csatamént. Sanagruill fáradtan felül a hátára.)
Pihend ki magad, megérdemled. A ló nem fárad el, sokáig bírja az iramot! (mondom, majd kissé lassabb tempóban tovább megyünk.) |
Várjanak! (kiáltom a távolból Faramirnak, és Boromirnak) Várjanak! (Ismétlem magam zihálva) Jövök! (Végre utolértem őket.) Huh! Jahhj! Hüh! Nem könnyű ebben a páncélzatban ennyit futni Urak! (Mondtam lihegve, miközben meghajoltam feljebbvalóim előtt) Jöttem segíteni! Hallottam, hogy útrakeltek, hogy fénytderítsenek egy-két homályos ügyre. Gondoltam nem árthat a segítség. Sajnos lovat nem kaptam, mert hát engedély nélkül hagytam el a várat, de nem hagyhatom, hogy egyedül induljanak egy íly baljós küldetésre. Remélem megengedik, hogy magukkal tarthassak! |
Értem. (mondom halkan, felemelt fejjel ballagva.) De nem tudom, szerintem Szarumán akkor is gyanús. (mondom, miközben Faramirra nézek.) Bár lehetséges, hogy a wargok Mordorból jöttek, de Szarumánnak biztos lesz még szerepe ebben az ügyben. (gyorsabbra fogom lovam tempóját, és átvágtatok a pusztán. Látom, a többiek is felveszik ezt az iramot, és követnek engem.) |
A külügypolitikusokkal beszéltem, még a mumakok ügyéről. Kiderült hogy Szauron megharagudott Haradra, hogy kevés mumakot küldtek, így legyőztük őket a nyomozás előtti csatában. Így most Mordor egy jó darabig mellőzi Harad segítségét, de ez rossz hí egyben, mert hadügyileg megerősödhet, több orkot, trollt, és bestiát dob harcba, sőt akár wargokat is. Elképzelhető akkor hogy azok a wargok Mordorból jöttek, és nem a hegyekből, vagy Szarumántól? |
(Lassan távolodunk a Fehér Várostól, én pedig némán baktatok a csapat élén, öcsém mellett. Tiberith kipihente az előző csata fáradalmait és el is látták a sérüléseit.)
Én Edorasba mennék, ugyanis beszélni szeretnék Éomerrel és Théoden királlyal is szót váltanék, tehát, ha végeztél Vasudvardban, gyere oda. (mondom.) Egyébként még Minas Tirithben, hol időztél annyi ideig? (kérdem.) Több, mint fél órát vártam rád az első körben. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
