|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.13. 12:42 - |
Itt tartunk haditanácsot, és itt beszéljük meg Gondor problémáit. Ez Denethor úr székhelye. csak tisztek léphetnek be! |
[13-1]
(A Fehér Toronyba jövök, hogy tájékoztassam Denethor urat a nyomozásról. Röviden elmondom neki, hogy mi történt a Helm-szurdokban és Edorasban, de természetesen csak azokat osztom meg vele, amiket feltétlenül muszáj. Kihangsúlyozom a wargtámadások fontosságát is.)
Az elszaporodó farkaslovasok valóban veszélyt jelenthetnek ránk, hisz az ithilieni táborunkat alig egy fél nap alatt pusztították el. (mondja.)
Beszéltem a kémeinkkel, akik biztosra állítják, hogy Szauronnak rendelkezésére áll egy wargtenyészet, Mordor délnyugati hegyeinek egy hágójában. (mondom.) Megelőzhetnénk még egy támadást, ha...
Elég volt! (emeli fel a hangját apám.) Jól tudom mit akarsz, de nem kockáztathatunk meg egy támadást! A háború az ostobaságotok nélkül is eléri az országot, nem hiányzik nekünk ez! Szomorú, ami Ithilienben történt, de ez a város éveken át kitart!
Nem a te bajtársaid voltak! (vágok vissza.) Nem a te katonáid haltak ott meg, még csak nem is ismerted őket, apám. (mondom.) Én viszont jól ismertem mindegyiküket. Az embereim voltak, a barátaim.
Boromir, utoljára mondom, hagyd abba! (kiabál.) Ha nem elsőszülött fiam lennél, már fejedet vétettem volna!
Tedd azt. (mondom halkan.) Tedd azt, majd ha Mordor seregei Minas Tirith falai előtt lesznek, majd számolj el a lelkiismereteddel. (azzal megfordulok, és a kapu felé indulok.)
Még nem végeztem! (szól utánam, de rá se hederítek. Csizmám talpa visszhangot ver a fekete márvány padlón, mikor elhagyom a termet.) |
Nos... (mondja Denethor.) Sejtettem, hogy mihamarabb megtörténik ez a dolog. (áll fel.) És szeretném, ha tudnátok, most megbocsátok nektek, mivel bevallottátok hibáitokat, és mindketten megbántátok azokat. Mindketten a fiaim vagytok, ezért elvárom tőletek, hogy a helytartói családhoz méltón cselekedjetek. (lép közelebb hozzánk.)
Uram! (lépek egy lépést előre.) Lenne egy kérésem!
Hallgatlak! (bólint.)
Engedélyt szeretnék kérni öcsém nevében is egy nyomozásra!
Miféle nyomozásra? (kérdi.)
Tulajdonképpen... először is Radagastot, a mágust szeretnénk felkeresni, majd Rohanba mennénk! (mondom el nagyjából, ám fontosabb tények nélkül a lényeget.)
Nem nézem jól szemmel, ha ilyen mágusfélékkel találkozgattok, de legyen. (mondja.) Engedélyt adok nektek a nyomozásra. |
Én is bocsánatot szertnék kérni, a szavaim, és az engedetlenségem miatt. (Visszabökök Boromirra hogy ez túl átlátszó.) |
(Belépünk a terembe. Ahogy végigsétálunk rajta, a fekete márványpadlón visszhangot vernek lépteink. Ahogy apánk elé érünk, meghajlunk előtte, ő pedig ránk se néz.)
Denethor úr! (töröm meg a csendet.)
Mit akartok? (kérdi. Valószínüleg még mindig haragszik ránk. Ez nem jó pont, ezért gyorsan ki kell találni valamit.)
Atyám! (nézek a szemébe.) Azért jöttünk eléd, hogy bocsánatot kérjünk tiszteletlen szavainkért. (hajolok újra meg. Látom, Faramir kissé értetlenül néz, ezért alig észrevehetően oldalba bököm, mire ő is meghajol. Denethor felemeli a fejét, én pedig feszülten várom a mondandóját.) |
Apám, ne Faramirt hibáztasd, én akartam, hogy eljöjjön! (mondom apámnak.) Ő is ugyanúgy a fiad, ahogy én, és bátor katona, nélküle nem sikerült volna a küldetés! Kérlek, gondolkozz el ezen! (mondom utolsó szó jogán, majd fivérem után megyek, magam mögött behajtva a hatalmas ajtót.) |
Miért tagadtad meg a parancsomat, hogy maradj a városban?
Mert én katona vagyok, akárcsak a többiek, és úgy éreztem hogy Gondornak segítek, ha én is részt veszek a nyomozásban. Mindezt Gondorért tettem.
Én magam vagyok Gondor! És nekem csöppet sem tetszik hogy ezt tetted! De bánom is én... Távozhatsz.
(Nem értem mire célzott ezzel a "bánom is énnel", de biccentek és elhagyom a tornyot. Kicsit furcsa, hogy ennyivel megúsztam, pedig alapból őröket küldött az elfogásomra.) |
Boromir, távozhatsz! (mondja egyetlen szemrebbenés nélkül. Meglepetten nézek rá, miközben kitépem a kardomat az egyik őr kezéből.)
Apám, maradni akarok! (válaszolok, miközben letérdelek, fejemet pedig kardom gombja fölé hajtom.)
Bánom is én, de ez a beszélgetés nem tartozik rád! (válaszol.)
Faramir az öcsém, rám is tartozik! (vágok vissza, miközben felállok, kardomat pedig leeresztem.)
Rendben, maradj! (mondja, majd Faramir felé fordul.) |
Boromir! Te itt? Azt mondtam hogy csak Faramirt hozzátok elém? Miért hoztátok őt is?!
Mi csak Faramirt kaptuk el Boromir felvette velünk a harcotmrt nem tetszett nekik, hogy megkötöztük Faramirt, és Faramir lefegyverezte őt, így van ő is itt, mivel ránktámadott!
(Persze én meg a rézf**zú bagoly vagyok XD) Persze, Mordor meg tegnap esett el, egyetlen törp keze által. Jobb mesét találj ki arra hogy feledékenyek vagytok. Elbocsájtlak titeket szolgálat alól. Boromirt és Faramirt pedig engedjétek el.
(Közben én titkon mosolygok, tudtam hogy Denethor nem fogja elhinni hogy Boromir gondoriakra támadott, és azt is, hogy azt se hiszi el, hogy én fegyvert fogtam bátyámra. Az őrök elhagyják a termet. Jöhet a legnehezebb rész. Az apánkkal való beszélgetés.) |
(Az ajtó hangosan nyikorogva nyílik ki. A hosszú termen végig lépdelve meglátom apámat árnyékba burkolózva. A régi királyok, helytartók szobrai fölém magasodnak, a hatalmas trón meleltti fekete márványszékben pedig apám ül.)
Denethor úr! (hajtok fejet.)
Boromir! (szól rám.) Nem veled akartam beszélni, hanem öcséddel.
Pontosan tudom, hogy ez így van! (nézek mélyen a szemébe.) Semmi szükség rá, hogy Faramirt büntesd meg, amiért megszegte a parancsodat, én kértem, hogy jöjjön velem, uram! (mondom neki az igazságot.) Úgy gondoltam, nélküle nem sikerülne végrehajtanom a feladatomat.
Te az ő segítségét kérted? (néz rám, miközben felemeli a hangját.) Te, Boromir? A nagy hadvezérem egy olyan szánalmas embernek a segítségét kérted, mint a mihaszna öcséd?
Faramirt nevezheted sokmindennek, de szánalmasnak és mihasznának soha! (válaszolok neki hidegen.) Ő is a fiad, ugyanúgy, ahogy én. Okos fiú, és remek harcos, jó stratéga! (folytatom.) És ne feledd, ha én meghalok, ő az örökösöd!
Nem akarom ezt tovább hallgatni, tűnj a színem elől! (ordít.)
Sajnálom, atyám! (mondom halkan, majd sarkon fordulok, magam után behajtva az ajtót.) |
(Belépek a Fehér Toronyba, ahol Denethor úr a székében ül.)
Atyám! (hajtok fejet előtte.)
Á, Boromir, drága fiam! (mosolyog.) Mondd csak, mi járatban vagy? Segítséget szeretnél kérni jóapádtól?
Igazából engedélyt. (válaszolok.)
Valóban? (hagyja abba a mosolygást.) És pontosan mire?
Szóval , Dél-Ithilienben, ahol a fivérem győzelmet aratott, visszavonultak a seregek. Faramir utánuk küldött egy csapatot, de a mumakok nyom nélkül eltűntek.
Igen, hallottam róla, de még mindig nem értem, mire akarsz utalni.
Szóval engedélyt kérnék a nyomozásra a mumakok ügyében.
Rendben, megadom az engedélyt, épp egy órája jött egy követ Rohanból, hogy a harmadik seregvezérük, Éomer talált néhány okot a mumakok eltűnésére. Azonnal küldök nekik egy hírvivőt, hogy segítsék a nyomozást.
Ez nagyszerű ötlet, Gondor és Rohan együtt nyomoz az eltűnt mumakok után. (motyogom.) Megyek, és értesítem Faramirt a...
Őt ne vidd magaddal! (emeli fel a hangját, mire én értetlenül nézek.) A mumakok is miatta tűntek el, valamint...
De hát...
Ne szólj közbe!
De hát Faramir megnyerte nekünk a csatát, és nem ő tehet róla, hogy eltűntek a mumakok! Ő utánaküldött en... vagyis utána küldött egy csapat lovast!
Nem vitázom! (mondja.) Most pedig távozz, fiam!
Igenis, Denethor uram. (hajtok fejet, majd elindulok Faramirért. Miért is hagynám itthon?) |
(Belépek a Toronyba. Elindulok atyám helytartói széke felé, a lépteim visszhangot vernek a Toronyban. Megállok Denethor előtt. A szemébe nézek, és várom hogy kérdezzen. De ő nem kérdez, így végül hosszú hallgatás után kimondom):
Győztünk.
(Denethor rezzenéstelen arccal néz rám vissza. Nem mond semmit, de a tekintetéből látszik, hogy várja hogy folytassam.)
Kétszáz embert vesztettünk. A seregük kétfelé szakadt. Amint az egyiket legyőztük a másik elmenekült.
(Denethor arca hirtelen paprikapirosra gyullad, és elkezd ordítani.)
ÉS NEM KÜLDTÉL SENKIT A SEREG UTÁN?!
De. Húsz lovas utánukindult, hogy megnézze tényleg visszavonultak, vagy csak kerülőúton mennek tovább.
(Denethor arca már nem piros, de látszik rajta, hogy mérges.)
És ki vezeti a lovasokat?
B-Bor... (észbekapok.) Bormalond (Nyögöm ki. Igaz, Bormalondot a szemem láttára vágta le egy haradi.)
(Denethor elgondolkodik.)
Bormalond remek ember, de minimum tisztet kellett volna küldeni. Ezt most elnézem, mert győztél. Távozhatsz.
(Biccentek, majd kilépek az ajtón.) |
(Denethor úr hívat. Csodálkozom, hogy engem, mert általában Boromirt szokta.)
Itt van egy feladat, amit csak azért bízok rád, hogy lássam, hogy nem csak a legidősebb fim érdemes tiszteletre. Szauron mozgolódik, és kezdi maga köré gyűjteni seregeit. Éveken belül elkezdődik a háború. A feladat az lenne, hogy rajtaüss egy Haradi csapaton, amelyik Mordorba tart. Vigyél ahány embert akarsz, de azzal is számolj, hogy mumakok (olifántok) is lesznek a seregben.
Nem fogok csalódást okozni. (mondom, és kilépek az ajtón.) |
Itt tartunk haditanácsot, és itt beszéljük meg Gondor problémáit. Ez Denethor úr székhelye. csak tisztek léphetnek be! |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
