|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.13. 12:58 - |
Itt van a kapu, és itt gyülekezünk a csaták előtt. Itt található a kaszárnya és az istálló. |
[14-1]
(Hosszú, több napos vágta után fáradtan ügetünk be a Fehér Város kapuján, sajnos kevesebb lélekszámmal, mint ahogy indultunk. A lovamat az istállóba vezetem, majd Faramirral az oldalamon Denethor úr felkeresésére indulunk.) |
Persze, rád vártam. (mosolygok, miközben a kis csapat élén Faramir mellett kilovaglunk Pelennor mezejére. Kissé furcsállom a nagyobb létszámot, azt hittem, hogy csak ketten megyünk.) Hogyhogy ennyien? (kérdem Faramirtól, miközben nyugatnak vesszük az irányt.) |
(Megjelenek a kapuban néhány lovassal és Grélossal.)
Mehetünk? (kérdezem Boromirt.)
Elkészültem (válaszol. A kapuőr kinyitja a kaput és kilovagolok - ezúttal úgy, hogy engedélyt is kaptam rá.) |
(Elővezetem a lovamat, felnyergelem, majd itt várom Faramirt, hogy jöjjön. Felülök lovam hátára, előkészítek mindent. Érdekes nyomozás lesz ez, főként örülök, hogy újra ellátogathatok Rohanba, ahol elég sok időt töltöttem gyerekkoromban.) |
A sérüléseket? (kérdek vissza, miközben köpök egy véreset.) Még a csatában szereztem őket, egy warg kishíján letépte a karomat... (mondom.) Hát... a találkozásom a Fehérrel nagyon furcsa volt. Mintha megbabonázott volna, olyan volt, mintha olvasna a gondolataimban. És a leggyanúsabb, hogy nem is emlékszem a történtek nagyrészére. Az még rendben van, hogy megérkeztünk néhány katonámmal, Szarumán fogadott engem, és... a többire nem is emlékszem, csak arra, hogy a wargok Mordorból jönnek. Ezt a kémeitől tudja. (tűnődöm.)
És ez nekem még nem tűnt fel, de te már észrevehetted, hogy a katonáim hova tűnhettek :D
Faramir kapitány! (rohan ide egy katona.) Denethor úr sürgősen hivat téged! Nagyon mérges a történtekért! (látom Faramiron, hogy nagyon ideges. Kibújok a válla alól.)
Majd én beszélek vele, rám hallgatni fog. (mondom neki, majd a Fehér Torony felé indulok.) |
(Meglátom Boromirt, amint felém biceg. Hamarosan észreveszem, vérzik. Átfogom a vállát, és elindulok vele az Ispotály felé. Közben faggatni kezdem.)
Hogy szerezted ezeket a sérüléseket? És mit tudtál meg? |
(Éjféltájt lehet, amikor vérző testtel, sajogó fejjel, szédülve belovagolok a Fehér Város kapuján. Leszállok fáradt lovamról, majd az istálló felé bicegek vele. Az alkaromból vérpatakok folynak le, egy harapás nyomából. Miután elintéztem a lovamat, észreveszem Faramirt, aki valószínüleg engem várt, és nagyon gondterheltnek látszik. Odabicegek hozzá.) |
(Beérünk a városba, a nazgult leráztuk, Radagast feltartotta őt. Mindent összevetve sikeres volt a nyomozás, rájöttünk, hogy valami nem működik rendesen Mordor és Harad között. Felkeresem a gondori külügypolitikusokat, és felvázolom nekik a helyzetet, majd lemegyek az első körbe, és várom Boromirt, mit tudott meg Vasudvardról, volt-e köze a lovashoz, és közben próbálok lélekben felkészülni, hogyan mondjam el apámnak miért tagadtam meg a parancsát, hogy maradjak a városban.)
|
(Leérünk, és várjuk Éomeréket. A nap borzasztóan süt hiszen dél van. Hamarosan megérkeznek. Illetve, megérkezik egy ember, a hírvivő. Azt mondja, Éomer Cair Andros szigeténél vár minket, ahol szeretne nekünk mutatni valamit. Cair Andros két napra van innen, tehát jó sok élelmet veszünk magunkhoz és kilovagolunk.) |
(A kimerült nyolc túlélő lovas társaságában megérkezünk Minas Tirithbe. Késő este van, csak a lámpások égnek az utcákon, és a házakban. A lovamat az istállóba vezetem, majd az ispotályba megyek.) |
(Belovagolunk a városba. Az asszonyok, és a gyerekek körénk is gyűlnek, mi elmondjuk a fejleményeket. Mindenki bevezeti a lovát az istállóbaba, a sérültek az ispotály felé mennek. Én a Fehér Torony felél veszem az utamat, jelentést tenni Denethor úrnak.) |
Rendben.
(Kilovagolunk. Visszanézek a Fehér Városra, mert lehet hogy utoljára látom, mert úgy érzem, eddig ez lesz életem legnagyobb csatája. Ránézek Boromirra. Ő vajon hogy érezhet? Végül ránézek Pelennor hatalmas mezejére, ahol végig fogunk lovagolni Osgiliathba, onnan a keresztútra, és végül Ithilien déli részére. Negyed óra lovaglás után találkozunk Imrahillal, ő 200 embert hozott, így hétszázan indulunk el Harad csapatai ellen.) |
(Itt gyülekezik a sereg, már csak Imrahilre várunk.)
Szerintem induljunk el, majd utolér minket. (mondom a fivéremnek.) |
Itt van a kapu, és itt gyülekezünk a csaták előtt. Itt található a kaszárnya és az istálló. |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
