|
Témaindító hozzászólás
|
2012.04.04. 18:09 - |
Gondor két kapitánya egyre furcsább ügyekbe keveredett bele, ezért, hogy az ügy végére járjanak, és számos kérdést megválaszoljanak, útra kelnek, hogy átvágjanak Középfölde vad tájain, egészen Vadusvardig és a rohani mezőkig.
Résztvevők:
Faramir, Boromir, Sanagruill, Drundra |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
(Szólok Sanagruillnak, és a többieknek, majd megköszönjük a Théoden királynak a vendéglátást. Vetek egy utolsó pillantást Éowynra, majd Boromirra. Nem értem mire fel értette azt amit mondott. Elindulunk vissza a Fehér Városba.) |
Már késő! (mondom.) A csata elveszett, nem maradt túlélő. Apánk visszarendelt Gondorba, fontos beszélnivalója van velünk. Gondolom, a wargokkal kapcsolatban. Viszont nem szívesen függesztem fel ezt a nyomozást, de most nincs más választásunk. (mondom, miközben elindulok a folyosón.) Aztán... hátha Radagast ismét jókor bukkan fel. |
(Felpattanok, majd mondom.)
Azonnal oda kell mennünk! Hányan? |
Fogalmam sincs... (mondom Faramirnak.) Várj, gondolkodom. (töröm a fejem, pedig tudom, mi lenne az ideális megoldás.) Szerintem te rá tudnád venni, hogy beszéljen Théoden királlyal! (mosolygok. Biztos vagyok benne, hogy be fog jönni. Faramir hosszasan áll velem szemben, néma csöndben, majd bólint.)
Rendben, megpróbálom. (mondja, majd kimegy, és bezárja maga után az ajtót. Leülök egy székre, és várom, hogy történjen valami. Hirtelen szárnyak csapkodását hallom, és egy vadászsólymot veszek észre, az ablak felé repülni. Felismerem a madarat, egy gondori lovagé. Egy üzenet van nála. Meglepetten olvasom, ami benne áll, nem sokkal ez után kicsúszik a papír a kezemből, én pedig kirohanok a folyosóra, ahol Faramir és Éowyn összerezzen.)
Megtámadták az ithiliai táborunkat! (mondom a fivéremnek.) |
Rendben. (mondom.) És hogyan bírjuk rá, hogy beszéljen erről az apjával? |
(Amíg a kapitány Urak intézkednek, én körülnézek Edorasban. Gyönyörű hely! Szép faragással díszített házakkal van teli a város, de az emberk nyugtalanok. Bizonyára a támadások miatt. Néhányan megbámulnak mivel gondori páncélban vagyok, de nem zavar. Büszke vagyok a hazámra. Betérek egy ivóba, és iszok egy korsó finom sört. Leülönk egy padra és körülnézek a helységben. Az egyik sarokban egy különös ember tűnik fel. A bőre hófehér, és a haja fekete, tartása görnyedt, és nem tűnik túl szimpatikusnak. Egy katonával beszélget akin látszik, hogy már nem egy korsóval fogyasztott, és ettől igen csak vidám, és bőbeszédű. Nem tetszik ez nekem. Vajon mit akarhat az a fickó attól a katonától? Felállok és elindulok feléjük, kezemben a sörömmel. De amint közelebb érek a görnyedt fickó felugrik a székről, és sietve távozik. Oda ülök a részeges katonához, és szóba elegyedem vele.) Üdvözöllek! A nevem Sanagruill. Gondorból jöttem. Láttam, hogy egy fura emberrel beszéltél az imént, megtudnád mondani ki volt az? (A katona böffen egyet majd válaszol.) Az a *hukk az a fickó valami,... Valami Grima, ha jólemlékszem. Remek cimbora! Ő fizette az összes italom. Igazán kár, hogy ilyen sietve távozott *hukk! Remekül lehet ve *hukk vele beszélgetni. (Én érdeklődve hallgatom amit a katona, mond, majd ismét kérdezek.) És miről beszélgettetek? (Erre a katona rámnéz, és elmosolyodik, majd hátra esik a padról, és elalszik.) Te sem segítettél sokat. (Jegyzem meg, majd megiszom az italom, fizetek, és távozom.) |
Gondorban lehet... (vigyorodom el.) Ne játszd itt az ártatlant, láttam én, hogy forr köztetek a levegő. (mondom, majd a tárgyra térek.) Azt kell megtudnunk, Radagast mit akart Théodentől! Ez talán fontos lehet. Nekem nem akar beszélni, de a barátnődre talán hallgat, elvégre az unokahúga. Ő kideríthetné nekünk, amit a király eltitkolt. (vázolom fel röviden a helyzetet.) Rendben, jó ötlet, de én is ott akarok lenni, amikor Radagasttal beszélsz, tehát veled megyek, aztán beszélek a kémekkel. (mondom, miközben felállok.) |
Barátnőm? (nézek nagy szemekkel. Boromir a csukott ajtó felé int a fejével.) Ja, hogy ő! Félreérted, csak ellátja a sebeimet. Különben is te vagy minden nő álma Gondorban. A hős Boromir, Denethor úr elsőszülött fia. De ő miben tudna segíteni? A királyt kéne kérdezni, hogy merre ment Radagast. Én utánavágtatok, és kérdőre vonom, te meg elmész a Gondorba, a kémekhez. Gyanítottam korábban is, hogy a wargok Mordorból jöttek, most beszélj a kémekkel! Meg kell tudnunk hol van az a wargtenyészet, és elpuszítani, mielőtt még túl késő! |
Az orkok biztos, hogy Mordorból jöttek. (mondom, amit már eddig is tudtunk.) Eleinte a király nem akarta elmondani, mit beszélt Radagasttal, végül kötélnek állt. A mágus szerint Rohannak fel kell készülnie egy támadásra, amiről nem biztos, hogy Szauron felől jön. Ennyit mondott Théoden, de biztos vagyok benne, hogy valamit eltitkol. (mondom el röviden Faramirnak.) Ki kell derítenünk a teljes igazságot. Van ötleted? (kérdem.)
Nincs, de gondolkodom. (válaszol a fivérem, mire eszembe jut valami.)
Talán a barátnőd segíthet! (mosolygok.) |
(Kimegyek, becsukom az ajtót.)
Mit tudtál meg? (kérdezem.) |
Fogalmam sincs hol lehet már! (mondja Théoden.) Különös szerzet ez a Radagast... Már rég messze járhat!
De nekem muszáj megtalálnom! (vágok a szavába.) Kérlek uram, mondd el, mit mondott neked!
Azt mondta, Rohannak fel kell készülnie egy nem várt támadásra! (kezdi el a király.) Nem mondta, hogy Mordor felől, de nem is cáfolta azt! Azt javasolta, fegyverre kell fognunk minél több embert.
Csak ennyi? (kérdek vissza.)
Sajnálom, de ennyivel szolgálhatok, Boromir! (válaszol. Biztos vagyok benne, hogy valamit eltitkol.) A wargok biztosan már régóta itt ólálkodtak, akármikor lecsaphattak volna. Úgy látszik, Szauron nem vette jónéven a lovak és az arany hiányát. A csapatodnak biztosítok szállást, nyugodtan maradhattok ameddig csak kedvetek tartja.
Rendben, köszönjük, Théoden király! (mondom.) Néhány napig itt maradnánk, amíg az embereim kipihenik magukat. (majd fejet hajtok és távozok.)
(Kilépve az Arany Csarnokból Éomer már nincs ott. Nem számít, indulok megkeresni Faramirt, beszélnem kell vele, hátha van valami ötlete, hogy vegyük rá a királyt, hogy mondjon el mindent. Kopogás nélkül nyitok be a kis helyiségbe, ahol Faramir és Éowyn az ágyon ülnek, közel, túlságosan is közel egymáshoz. A nő finoman végigsimítja kezét fivérem alkarján, majd lassan becsavarja kötszerrel.)
Sajnálom, ha megzavarok valamit, de beszélnünk kell. (mondom Faramirnak, miközben lehuppanok egy székre.)
Kint leszek, ha szükséged van valamire. (mondja a lány, majd bezárja maga után az ajtót.) |
(Éowyn bekisér egy kisebb helyiségbe. Majd azt mondja várjak egy kicsit, megkeresi az elsősegélycsomagot. Én körülnézek a szobában. Teljesen más, mint Gondorban, a rohaniak teljesen más stílusban építkeznek, és máshogy is rendezik be a szobát. Egy kis éjjeli szekrényen meglátok egy miniatűr, porcelán lovat, kezembe veszem. Mestermunka, a készítője tényleg értett a munkájához, finom keze volt, ahogy ezt így megmunkálta. Ekkor eszembe jut, hogy az én kezem is finom lehet a wargok számára, ha mindkettőn ilyen mély sebeket ejtettek. Kicsikét enyhült a fájdalom, ennek örülök. Lépteket hallok, bizonyára Éowyn tért vissza az elsősegéllyel. Gyorsan visszarakom a lovat az éjjeliszekrényre, ekkor Éowyn belép az ajtón.)
Ez fájni fog! (szól. Valami folyadékkal átitatja a sebet, és nagyon csíp, nekem komolyan kell koncentrálnom rá, hogy ne kiáltsak fel.)
Most egy kicsit várni kell. (mondja.) Még teljesen át kell itatódjon a seb.
(Tehát még az igazi fájdalmak el sem kezdődtek. Ez rossz hír.) |
(A csapat lándzsákkal, kardokkal védekezik a bestiák ellen, én pedig hangosat fújok a kürtömbe, miközben látom Faramir Edoras felé rohan. Felszállok Tiberith hátára, majd Grélost a kantáránál fogva odavezetem öcsémhez, aki felszáll rá, így a csapat élén vágtatunk a vár felé, nyomunkban a wargokkal. Levágok egyet, de még így is többen vannak. Ahogy közeledünk, lassan kinyílik a kapu, és néhány lovas siet a segítségünkre, élükön a számomra ismerős alkatú hadvezérrel, kinek sisakján lobog a lófarok, ahogy vágtat. Éomer felénk tart, lándzsáját maga fölé emeli, majd elhajítja, az pedig beleáll egy wargba. Nem sokkal ezután kardot ránt elő, miközben emberei a nyeregből lenyilazzák a többi farkast, akik pedig túlélték, visszavonulót fújtak.)
Köszönjük... (mondom fáradtan, tokjába csúsztatva kardomat.)
Mit kerestek itt? (kérdi.)
Beszélnünk kell Théoden királlyal! (válaszolok.) Faramir pedig súlyosan megsérült, ellátásra szorul!
Rendben! (válszol Éomer, miközben belovaglunk a kapun, fel az Arany Csarnokhoz. Leszállunk a lovainkról, őket pedig elvezetik az istállókhoz. Egy fiatal, szőke hajú lány vár minket. Fehér ruhája lobog a szélben, ahogy odalép hozzánk)
Ő Éowyn, a húgom! (mondja Éomer.)
Úrnőm! (hajtok fejet.) Boromir vagyok, Denethor fia, Gondor kapitánya! Ő pedig a fivérem!
A nevem Faramir! (mutatkozik be ő is.)
Az öcsém megsérült, ellátásra szorul. (mondom Éomernek.)
Rendelkezek annyi gyógyítói tapasztalattal, majd én ellátom! (mondja mosolyogva a nő.)
Én beszélek Théodennel, te menj Éowynnel! (nem is kérésként, inkább utasításként mondom.)
(Éowyn átkarolja Faramirt, majd elviszi egy ház felé, ami itt van a Csarnok mellett nem messze. Biztos vagyok benne, hogy az öcsémnek tetszik a lány. Akaratlanul is elmosolyodom, majd belépek az Arany Csarnokba. Bár Arany a neve, kimondottan sötét, komor belülről. A terem végén egy magas trón áll, rajta egy idősödő, ám erős ember ül. Hosszú, szőke hajában és szakállában ősz szálak vegyülnek. Mélybarna szemével, éles tekintetével végigjár minket. A csapatot kinn hagytam, csak én jöttem be.)
Théoden király! (ereszkedek térdre.) Denethor fia, Bor...
Tudom jól, ki vagy, Boromir! (mosolyog Théoden.) Azért ennyire öreg még nem vagyok, hogy ne emlékezzek rád! Mondd csak, miért jöttél ide?
Hallottam, hogy Radagast, a Barna mágus itt volt, uram!
Radagast... Igen, nemrég itt járt!
Azt szeretném megtudni, mi célból jött el? Miért akart beszélni veled, uram?
Erről nem kívánok beszélni, az én dolgom! (válaszol, komoly hangon.)
Bocsánat, királyom! (mondom.) Csupán egyre furcsább dolgok történtek, először a fivéremet, majd Éomert mentette meg, de aztán rögtön el is tűnt! Tudni szeretném hol van! |
Megvagyok. (mondom. Ekkor egy warg ront hátulról a bátyám felé, gyorsan felkapom a Boromir átlal levágott warg kardját, és eldobom felé. A kard hamarosan az állat szeméből áll kifelé. Előhúzom a nyilamat, majd kioltom az állat életét, majd még kettőét. A wargok egyre özönlenek.)
A vár felé! (kiáltom.) Boromir! Fújd meg a kürtöt, hogy nyissák ki a kaput!
(Ekkor megfádul a kezem, oldalról egy warg beleharap a másik kezembe is, ez még jobban fáj. Előhúzom a kardom, végzek a bestiával, majd tovább futok Edoras felé, próbálva nem a fájdalomra koncentrálni.) |
Mordorból jöttek. (mondom.) Rohan lovakkal adózik Szauronnak, és az idei alacsony tenyészátlag miatt nem sikerült eleget tenni a kérésüknek. (mesélem el azt, amit Ceorl mondott nekem.) (ez kimaradt az előző hsz-emből, bocsi)
(Tovább lovagolunk némán, a távolban már látni is halványan Edorast. Az erdő mellett elhaladva súlyos dörömbölést hallok, majd ismét egy vonyítást. Nemsokára három warg ugrik elő a fák közül, és lecsapnak ránk. Ösztönösen előkapom a kardomat, és rátámadok az egyikre, ami felém tart. Elkapja a lábam, és leesek a lóról. Suhintok felé, majd arcba rúgom, végül a nyakába szúrom a tőrömet. Hátranézek, látom, hogy Faramirt is leterítette egy. Odarohanok, és a kardommal mélyet vágok rajta, de ettől csak még dühösebb lesz, és felém harap. A kardomat védekezésképpen magam elé emelem, majd végzek vele. Az emberek elbánnak a harmadikkal, én pedig Faramirhoz rohanok. Látom, megsérült a karja elég durván. Remélem nem lett nagyobb baja. Felsegítem a földről.)
Hihetetlen! Ilyen közel Edorashoz! (csodálkozom.) Jól vagy? |
(Eszembe jut erről a másik ügy.)
Tényleg, mit tudtál meg a wargokról? (Gyorsabbra fogom az iramot, már lehet látni Edorast. Megnyugtat, hogy valószínű nem kerül sor csatára, előbb beérünk a kapun.)
|
Fogalmam sincs, de nagyon furcsa, ami történt... (mondom vágta közben.) Muszáj beszélnünk a királlyal, ő talán segíthet meglelni Radagastot. (fordulok Faramir felé, miközben átszelünk egy mezőn, majd ismét egy kissé fás területre érünk. Hosszú órák óta fáradatlanul lovaglunk. Azért sajnálom Tiberith-t, látom, hogy fárad, de sajnos nincs időnk pihenni. Kezd leszállni az éj, én pedig vonyítást hallok.)
Wargok... (mondom.) A közelben vannak. |
(Boromir elhúz, utánavágtatok.)
Mi történt?
Radagast Edorasban van. Théoden királlyal beszélt, miután segített Éomeréken.
Is... (mondom rejtélyesen.) Meg rajtam is. De miért? Úgy értem ha már ott van, akkor rendben van, hogy segít, de pontosan akkor érkezik amikor szükségünk van rá. Ő nem egy hadvezér, hogy harcoljon! Ráadásul mindig ott legyen a harcok körül!
|
A farkasok Mordorból jöttek! (mondja Ceorl.)
Biztos vagy benne? (kérdem, miközben belekortyolok a habzó sörömbe. A hideg, keserű folyadék jól esik a hosszú út után.)
Igen, biztos vagyok benne, uram! (mondja.) Éomer seregvezérünk csapatán rajtaütöttek, mikor a győztes csatából indultak vissza Edorasba. Engem és egy éoredet hátrahagyott, hogy jöjjünk ide, de néhány warg követett minket. A Druadán erdő mellett lovagoltunk el ekkor. (mondja, miközben megissza a sört.) Aztán egy furcsa, barna köpenyes, szürke szakállas férf lovagolt a segítségünkre, aki nem mutatkozott be nekünk, csak beszélni akart Théoden királlyal. Röviden váltottam vele pár szót, megköszöntem a segítséget, majd elvágtatott Edoras felé. Nagyon furcsa volt.
Radagast... (motyogom, miközben felállok.)
Köszönöm, Ceorl, rengeteget segített! (teszem a vállára a kezemet, majd megiszom a sörömet és távozok. Szólok a csapatnak, hogy készüljenek, majd egy fél óra múlva már kilovagolunk a várból. A távolban három lovast látok közeledni. Faramirék azok. Eléjük megyek.)
Faramir! (mosolygok. Örülök, hogy nem lett baja.) Azt hiszem, jó nyomon haladunk! Irány Edoras, nem veszíthetünk több időt! Út közben mindent elmondok! (és már vágtatok is a csapat élén.) |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
